Gyönyörű volt a Margit- sziget, árnyas tölgyek, színes virágok, zöld dombok ölelték körbe. Hát még a Japánkertje, többszáz éves fák, örökzöldek, különleges növények mosolyogtak. Tyúkanyó sebesen tojta a tojásokat, hisz húsvét közelgett. Alighogy tojt egyet sietett Tapsi, hogy kihímezze. Mégegyet tojt, már is odaugrált Muszi, hogy megfesse. Sok- sok testvére segített, hisz rövid volt az idő. Már alkonyodott mire elkészültek. Egyik szebb volt, mint a másik! Gyorsan eldugdosták a szigeten a Japánkertbe, a tiszta tó köré, melynek felszínén récék úszkáltak, benne aranyhalak kergetőztek, még a zenélő kút köré, a romokhoz és a víztorony közelébe is tettek. Jól el is fáradtak. Közben Muszi félszegen odasettenkedett Tapsihoz és kérlelni kezdte: - Tapsikám, látom egy csodaszép hímes tojás ott maradt a kosaradban. Úgy tetszik! - nekem adod? – Hát persze! - felelte mosolyogva és átnyújtotta Muszinak a gyönyörűen megfestett tojást. - Köszönöm! - kiáltott fel boldogan testvére. – Szívesen! - felelte Tapsi.
Gani Zsuzsa: Húsvét mormotákénál
2025. 02. 18.
Kicsalta az első tavaszi napsugár Moppyt a kotorékából.
- Hmmm, de fincsi ez a napsugár!- élvezettel süttette magát a napon egy jó ideig. Olykor felült, és kíváncsian körülnézett. – Tiszta a levegő, sehol egy ellenség- nyugtázta. -Megkeresem Buffyt, a barátomat, jó lenne egy kicsit beszélgetni. Hosszú volt a tél. Szervusz Buffy, de rég láttalak!
- Szervusz, Moppy, de megnőttél! Nagyon szép vagy!- kedveskedett neki. - Nemsokára itt a Húsvét.
- Igen, a tavasz beköszöntésének az ünnepe. Nyúl barátunk lehet, hogy már festi a tojásokat. Menjünk, keressük meg, hátha szüksége van segítségre.
- Szervusz, Nyúl barátom! Látom, hogy nagy munkában vagy. Segíthetünk valamiben?
- Köszönöm, nem. Tyúkanyó megtojta a tojásokat, Csibe, meg Bárány elhozta őket, én pedig megfestem, hímes tojásokat pingálok. Nézzétek!
- Ó, de szépek! Akkor tovább is állunk, nem szeretnénk zavarni.- Moppy és Buffy tovább sétáltak. – Nézd rügyet bontott a barka, és illatozik a nárcisz! Milyen finom az illata!- szimatolta egy jó darabig.-nem tudok betelni vele. – Eközben Buffy leült a fűbe és a szép kék lepkét csodálta, azt, amelyik az imént épp előtte szállt. Egyszer csak valami megragadta a figyelmét. Hangos füttyel figyelmeztette Moppyt. Veszélyt érezve gyorsan visszahúzódtak a járatukba. Egy jó ideig elő se mertek bújni.
- Addig elkészítem a húsvéti fonott kalácsot. Ki is sült a finomság. Ezzel fogom megkínálni azokat a vendégeket, akik eljönnek reggel meglocsolni. Persze, remélem, hogy nem egy vödör hideg vízzel, mint ahogy Buffy tette tavaly. - Aztán újra kicsalta Moppyt a tavaszi napsugár a kotorékából. Nagyon óvatos volt, de szerencsére nem volt ragadozó, sehol se a környéken.
- Ó, egy hímes tojás bújt meg a bokrok között! De jó, hazaviszem. Ideteszem az ablakba, így ni! Jól fog mutatni a barka ágán a vázában. Megyek, lefekszem, lement a nap. Reggel Húsvét lesz.
- Jó, reggelt, jó reggelt kedves Moppy,
eljöttem téged meglocsolni,
hogy el ne hervadjál!
Hoztam magammal finom kölnit,
méghozzá az ibolyakölnit,
mondd, szabad locsolni?- Áááááá- ásítozott Moppy, - nincs még korán? – pedig igazából már réges régen felkelt.
- Hogy lenne? Kikiriki is kukorékolt az imént.
- Na, jó, várj egy kicsit, rögtön megyek. Elmondod még egyszer a verset?- huncutkodott Moppy.
- Jó, reggelt, jó reggelt kedves Moppy,
eljöttem téged meglocsolni,
hogy el ne hervadjál!
Hoztam magammal finom kölnit,
méghozzá az ibolyakölnit,
mondd, szabad locsolni?- igen szabad!- mondta kacagva. Buffy meglocsolta barátnőjét ibolyaillatú kölnivel.
- Nagyon finom az illata! Köszönöm szépen! Gyere, festettem piros tojásokat, kérlek, hogy válassz belőle!
- Ez jó lesz, köszönöm szépen!
- Nagyon szívesen. Gyere, ülj le, megkínállak friss, foszlós kaláccsal.
- Ó, de jó! Az a kedvencem!
- Igen, tudom, hogy szereted.
- Nagyon jól esett, köszönöm. Most elbúcsúzom, mert megyek máshova is.
- Szép napot kívánok és kellemes húsvéti ünnepeket!
- Neked is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok, drága barátnőm!
Gani Zsuzsa: Húsvéti bárány
2025. 02. 18.
Volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egy rengeteg nagy erdő, annak a kellős közepén egy takaros kis házikó, abban lakott egy apó, egy anyó és egy gyermek. Mellette volt egy szép kert veteményessel, és jószágokkal.
-Gyere, fiam készüljünk elő a birkavágásra, közel az ünnep, kell az asztalra a finomság. Meghallotta ezt a bárány.
-Mit tegyek? Mit tegyek?- beee- beee, bee-beee.
A gyermek sokszor kérte az apját: engedje meg, hadd vigyázzon a jószágokra. Édesapja meg is engedte.
Elviszi hát a húsvéti bárányt a rétre legeltetni, s amikor estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát kalács és tojás helyett egy furulya volt benne! Hát ez meg hogy történhetet? Saját szememmel láttam, amikor anyó ennivalót csomagolt bele. Na, mindegy.
Megszólaltatja a gyermek, és azon nyomban elaludt. A húsvéti bárány meg csak ezt várta! Fogta magát és elszaladt. Mikor a gyermek reggel felébredt, a bárányt sehol se találta, pedig egy jó darabig kereste. Hazament, és nagy sírva, de őszintén elmesélte, hogy mi történt. Édesapja azt mondta:
-Jó, hogy azonnal szóltál, együtt elmegyünk és megkeressük. Mentek, mendegéltek, egyszer csak hallják: - beee- beee, bee-beee. – Elindultak a hang irányába. Hát egy gödörbe volt beleesve, onnan bégetett kifelé:- beee- beee, bee-beee. –kerítettek egy jó erős kötelet, gyapja köré tekerték és – hó-rukk, hó-rukk, hó-rukk-, együtt kihúzták.
-Ejnye-bejnye, szedte-vette teremtette, húsvéti báránya, miért szöktél el? Látod, most jól megjártad! Na, gyere, hazamegyünk. Otthon bekötötték az akolba.
Másnap a gyermek elviszi a húsvéti bárányt a rétre legeltetni, s mikor estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát most ennivaló volt benne! Ugyanis egyik szemével egész idő alatt a tarisznyát nézte. Megvacsorázott, és úgy jól lakott, mint a duda!- aztán tovább legeltette a jószágot.
Másnap reggel a báránnyal együtt hazament és bekötötték az akolba.
-Még utoljára elviszem a húsvéti bárányt a rétre legeltetni.
-Tedd azt gyermekem! - Estefelé elővette a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát most is ennivaló volt benne! Ugyanis egyik szemével egész idő alatt a tarisznyát nézte. Megvacsorázott, és úgy jól lakott, mint a duda!- aztán tovább legeltette a jószágot. Valahonnan, valahogyan, de mégiscsak felé szállt a furulyaszó és azon nyomban elaludt. A húsvéti bárány meg csak ezt várta! Fogta magát és elszaladt. Mikor a gyermek reggel felébredt, a bárányt sehol se találta, pedig egy jó darabig kereste. Hazament, és nagy sírva, de őszintén elmesélte, hogy mi történt. Édesapja azt mondta:
-Jó, hogy azonnal szóltál, együtt elmegyünk és megkeressük- De kereshették itt is, ott is, amott is, mert a bárányt sehol se találták. Viszont farkasnyomokat annál inkább, mert képzeljétek el, hogy amikor megszökött, összetalálkozott egy aprócska farkaskölyökkel. Töviről-hegyire elmondta neki bánatát. Az aprócska farkaskölyök, meg elhatározta, hogy segít neki. Beszélt a falkavezérrel, aki mély lábnyomokat hagyott maga után azon a környéken.
-Jaj, elvihette a farkas! Ott vannak a nyomai. Ne is keressük tovább, menjünk haza! – A bárányka meg elszegődött egy másik házhoz és ott élte tovább boldogan az életét. Sose felejtette el, hogy mit tett érte, az aprócska farkaskölyök.
-Nézzétek ott a bárány, az égen! Mind az égre tekintettek és valóban onnan nézett le a húsvéti bárány.
-Ti is látjátok?
Gani Zsuzsa: Szellőhárfa
2024. 04. 03.
Egyszer született egy aprócska szellő. Olyan volt, mint egy csecsemő, gyönge, törékeny, és aranyos.
- Kopp-kopp-kopp- bejöhetek?- Mókuska kinyitotta az ablakot.
- Gyere be, nyugodtan! Milyen kellemes, friss lett a fészek! Köszönöm neked.
- Nagyon szívesen. Gondoltam, hogy egy pillanatra benézek hozzád, de már megyek is tovább.
- Nagyon jól tetted, hogy meglátogattál. – A szellő már ment is tovább. Mókuska oduja előtt szélcsend lett. De már jött is egy erősebb fuvallat, egy erősebb szellő. Még a függönyt is meglengette.
- Jaj, gyorsan becsukom az ablakot!- A szellő azonban egy jó ideig nem tágított onnan. Mókuska oduja előtt hárfázott. Ott pengette húrjait. Nagyon kellemes volt hallgatni a hintaszékben. Egészen elvarázsolta a kis pamacsfülüt.
Addig-addig hallgatta az andalító szellőhárfát, amíg egyszer csak elaludt.
Amikor felébredt, odakint már csicseregtek a madarak.
Gani Zsuzsa: A tojásfa
2024. 04. 03.
Volt egyszer egy király s annak három szép lánya.
Kora tavasz volt. Pattantak a rügyek, bimbót bontott a barka, egyre-másra nyíltak az illatos, szép virágok a kastély kertjében.
Történt egyszer, mikor a király a tavaszi vásárra ment, megkérdezte a lányaitól: - Nos, lányaim, mit hozzak nektek? Azt felelte a legidősebb: - Hozz nekem, édesapám, csuhéból készült babát. Azt mondta a középső: - Nekem pedig vásári finomságokat, légyszíves. - Hát neked mit hozzak? - kérdezte a legkisebbiket. - Édesapám - kérte a legkisebb királykisasszony,- tojásfát szeretnék. - Hm - csóválgatta fejét a király -, még nem hallottam róla, de ha létezik ilyen, akkor hozok neked lányom.
Elment a király a vásárra, s meg is vett mindent, amit a lányai kértek, akik örömükben apjuk nyakába ugrottak, majd megölelték:- köszönöm!- rebegték.
A legkisebb lány a tojásfát kiültette a kertbe. Minden reggel, délben és este abban gyönyörködött. Azonban észrevette, hogy napról- napra fogyatkozik a tojás.
-Ez meg hogy lehet?- Elkezdte figyelni. Este leült a fa alá és a tojásfát leste. Egyszer csak elálmosodott és azon nyomban elaludt. Reggelre megint eggyel kevesebb volt belőle. Bánkódott nagyon, sehogy se értette.
Este újból leült a fa alá és szemeivel a tojásfát pásztázta. Ám de, ó, jaj, most is elálmosodott és azon nyomban elaludt! Reggelre megint eggyel kevesebb volt. Este újra leült a fa alá, vitte a zseblámpáját. Miközben olvasott, fél szemmel a fát figyelte. Egyszer csak valami neszt hallott. Óvatosan eloltotta a lámpát és úgy figyelt tovább. Hát mit látnak szemei! Egy hófehér kisnyúl lopakodik a kosarával és egyenest a fához tart. Gyorsan bekapcsolta a lámpát és rávilágított.
-Hohó, nem oda Buda! Te lopkodod a tojásokat?
-Közeleg a Húsvét és ezek a tojások olyan szépek! Nem gondoltam, hogy észreveszed, ne haragudj!
-Nem haragszom, de máskor ne tégy ilyet! Sőt, ha gondolod, segítek neked tojást festeni. Cseébe itt maradsz nálunk. Mit szólsz hozzá?
-Az jó lesz!- Így itt maradt náluk a hófehér nyuszi. Nem csak a legkisebb, hanem mindegyik királylány segített tojást festeni. Hogy mi történt azután? Azt találjátok ki ti magatok.
Annyit azonban elmondok, hogy olyan jó helye volt a nyuszinak a lányoknál, hogy tejbe-vajba fürösztötték. Ha hiszitek, ha nem, mindent megadtak neki, amit csak megkívánt, és minden jóval ellátták.
