Bejelentés



Mesék, történetek gyerekeknek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










Gani Zsuzsa: Buci busz egy napja

2024. 01. 29.


Még éjszaka se állt meg az élet az utcákon. Ilyenkor is jelentős volt a forgalom. Buci busz kigördült a végállomásról és útnak indult. Sötét volt, a hold világított az égen, az utcákon pedig a lámpák. Pontosan, menetrend szerint haladt. Elindult a zöld lámpánál, és megállt a pirosnál. Minden megállóban megállt. Néhány utas leszállt, néhány pedig fel, aztán becsukódtak az ajtók. Buci busz újra elindult. A fiatalok vidáman, jókedvűen beszélgettek, ülve a helyükön. Legtöbben szórakozni voltak. Jókat kacaráztak. Buci is érdeklődve, derűsen hallgatta.  Egyszer csak elé vágott egy piros autó. Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Majdnem megtörtént a baj. Még jó hogy ezerfelé figyeltem. No, de haladjunk tovább- dohogott magában.  Közben pirosra váltott a lámpa. Buci busz megállt.– Láttam, hogy mi történt- mondta komoly képpel a piros lámpa. Elszomorító, hogy milyen figyelmetlen volt az a sofőr. Ha meg baj történt volna, neki állt volna feljebb. – Szerencsére nem történt baj, ennek viszont örülni kell. Mosolyodott el Buci busz, aki immár túltette magát a történteken. Közben pirkadt az ég alja. Hajnal, majd reggel lett. Buci busz tovább haladt a kijelölt útvonalon menetrend szerint. Sudár, nyakigláb fasor mellett haladt el. – Milyen jó illatuk van!- gondolta Buci. Jó nagyokat szippantott, bele a levegőbe. Közben az utasok is cserélődtek. Iskolás gyerekek, majd óvodás gyerekek szálltak fel, többnyire az anyukájukkal, vagy az apukájukkal. Buci busz mosolyogva hallgatta vidám tereferéjüket. Aztán a következő megállóban ők is leszálltak. Amikor ismét elindult, egy bozontos kutyus rohant a kerekek elé. A gazdi meg utána: - Állj meg, Bozontos! – de az csak rohant tovább.  Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Majdnem megtörtént a baj. Még jó hogy figyeltem. No, de haladjunk tovább- dohogott magában, amikor már elmúlt a veszély.  Ekkor már többnyire idős emberek ültek a buszon. Bottal, nehézkesen lépkedtek fel a lépcsőn. Két kis iskolás illedelmesen odaugrott, hogy segítsen nekik. – Köszönöm szépen!- mondták meghatódva, egy- egy könnycseppel a szemükben. Orvoshoz, vagy akiknél szatyor is volt, azok a piacra baktattak a friss áruért. Ez így ment ez egész délelőtt. Délben ebédszünet következett. Duci busz megebédelt. Amíg töltötte magába a gázolajat, addig pihent. Nézegette az égen úszó felhőket. Hátán érezte a kellemesen cirógató napsugarakat. Elmosolyodott, mert nagyon jól esett neki. Figyelte a fákra röppenő énekes madarakat. – Ó, de édesen daloltok! Milyen aprócskák, milyen icipicik vagytok! – mondta nekik. – Köszönjük, csip- csirip, csip- csirip! – felelték rá. Buci busz délután ismét útnak indult. Ment előre egyenest, aztán kanyarodott jobbra, majd balra. Pontosan, menetrend szerint haladt. Elindult a zöld lámpánál, és megállt a pirosnál. Minden megállóban megállt. Néhány utas leszállt, néhány pedig fel, aztán becsukódtak az ajtók. Buci busz újra elindult. Neki zöldet jelzett a lámpa, így haladt tovább az úton. Ám a zebrán, a gyalogos piros jelzése ellenére átszaladt előtte valaki. Buci busz hatalmasat fékezett. Még a kerekek is csikorogtak. – Jaj, jaj, jaj!- sikoltották. Az utasok közül, aki állt majd hanyatt esett. Aki meg ült, az is huppant egyet. Mérgelődtek is sokan. Buci busz a homlokát törölgette. – Ez meleg helyzet volt. Megint egy újabb felelőtlen ember. Ha meg baj történt volna, neki állt volna feljebb. Majdnem megtörtént... Majdnem…Még jó hogy ezerfelé figyeltem. Láttam, hogy a gyalogos is megijedt, mert a szívéhez kapott, de aztán semmivel se törődve futott tovább a túloldalra. Biztosan megbűntette volna őket a közlekedési rendőr, ha látta volna. Egyszer úgyis pórul járnak, mert „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik”! - Közben persze Buci busz haladt tovább, mert kötötte őt a menetidő. A rossz kedve is elmúlt, dudorászva rótta az utat.

 

Lá, lá, lá, lá

Brr- brr, brr - brr, jár a motor,

néhány sofőr nézd, de botor!

Kövön kerék zityeg- zötyög,

kipufogóm pöf-pöf pöfög!

 

Dörzsölt alak telót bírja,

dugó van most, frankót írja.

Araszolunk, mint a hernyó,

hazaérünk még ma tesó?

Lá, lá, lá, lá

 

Egyszer csak beesteledett. Buci busz fáradtan ment be a garázsba pihenni. Ma is izgalmakkal teli, de szép nap volt- gondolta, aztán lehunyta pilláit és már szundikált is édesen.

 

Gani Zsuzsanna: Világgá ment cipőfűző

2023. 01. 20.

Volt egyszer egy cipőfűző, aki egy szép kis cipőben lakott. Ezt a cipőfűzőt naponta többször ki- és befűzte Hanga.

Hosszú évek óta használta már, fogyton fogyott az ereje, egyre viseltebb, egyre kopottabb lett. – Lassan el fog szakadni. - gondolta a gazdája, és elhatározta, hogy lecseréli.

A cipőfűző azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy óvatlan pillanatban megszökött, és elindult világgá. Úgy tervezte, hogy keres majd egy másik gazdát. Olyat, akinek még szüksége lehet rá.

Amint ment, mendegélt, egyszer csak meglátott egy öreg tyúkot. – Jé, egy giliszta! – örült meg neki. – Nem vagyok giliszta!  - mondta búsan a cipőfűző. – Hát akkor mi vagy? - kérdezte Kot- kot, a tyúk. – Öreg cipőfűző- felelte az. – A sok használattól egyre viseltebb, egyre kopottabb lettem. A gazdám úgy döntött, hogy lecserél. Ezért egy óvatlan pillanatban megszöktem, és elindultam világgá.

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Én is új életet szeretnék kezdeni, gyere hát velem. A cipőfűző elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy libát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te lúd? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert a gazdám addig tömött kukoricával, mígnem felhízlalt, és le akart vágni! - felelte Gá- gá, a liba. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk. A lúd elfogadta az ajánlatot, és most már hármasban mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy pulykát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te pulyka? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert megkopott a tollam, megöregedtem, ezért a gazdám le akart vágni! - felelte a pulyka. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk. Rút-rút, a pulyka elfogadta az ajánlatot, és most már négyesben mentek tovább. Egyszer csak észrevett az öreg tyúk egy kacsát. Ott búslakodott az út szélén.

- Mit búsulsz te kacsa? - érdeklődött a tyúk.

- Azért búsulok, mert a gazdám nem akar tovább tartani, le akart vágni! - felelte a kacsa. - Nagy nehezen tudtam csak megszökni, azonban nem tudom, hogy mitévő legyek?

- Tudod, mit? - mondta a tyúk. - Mi is új életet szeretnénk kezdeni, gyere hát velünk.

Háp- háp, a kacsa elfogadta az ajánlatot, és most már öten mentek tovább. Közben beesteledett. Behúzódtak egy üres baromfiudvarba éjszakára. Másnap reggel kakas kukorékolására ébredtek. Kíváncsian léptek ki az ól ajtaján.

A kertben egy kakas, egy gácsér, egy gúnár, és egy pulykakas nézett rájuk csodálkozva.  A közelben egy kislány sepregetett, egy kisfiú pedig épp élelmet szórt eléjük. Amikor meglátták a jövevényeket, a kislány letámasztotta a seprűt, majd örömmel, lelkesen szaladtak be a házba. – Édesanya! Édesapa! A baromfiudvarunkba új lakók költöztek. – Komolyan? Tényleg?- kérdezték és már futottak ki ők is a házból nagy- nagy örömmel. Kedves szóval köszöntötték a vendégeket, befogadták, enni és inni adtak nekik. – Nézd, itt egy cipőfűző! Milyen szép színes! – kiáltott fel örömmel a kislány. Pont jó a kinti cipőmbe, amelyikből hiányzik az egyik. Azon nyomban lehajolt és befűzte.

Így találtak maguknak új otthont és új, szerető családot. Itt a vége, fuss el véle!


Gani Zsuzsa: Cilike könyvtárba megy

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Cilikének hívták. Nagyon szerette a képeskönyveket a szép ábrák és a könyvben rejlő számtalan csoda miatt, amely hallgatása közben a fejében a saját fantáziájával együtt szárnyra kelt. Már mindegyik mesét kívülről fújta.- Édesanya, úgy szeretnék egy új mesekönyvet! Olyat, amilyet eddig még nem hallottam! – Jól van Cilike, menjünk el a gyermekkönyvtárba! – Hova? Az micsoda? – nézett rá csodálkozva a kicsi. – Az egy olyan hely, ahol sok- sok könyv van. Szinte bármelyik könyv megtalálható és minden látogató számára hozzáférhető. Vannak asztalok, amin olvasni és székek, amire le lehet ülni és ahol csöndben, másokat nem zavarva akármelyik könyvbe bele lehet lapozni. Sőt ki is lehet kölcsönözni. – Tényleg?- ámult el Cilike. – Tényleg! Mit szólnál hozzá, ha egyet kikölcsönöznénk? – Jó, kölcsönözzünk! – lelkesedett a kislány, aztán egy pillanatra elgondolkozott: - Mennyi- mennyi tudás lakhat ott a könyvtárban! Szeretném majd mindet megismerni- mosolyodott el a kicsi. Amint beléptek a könyvtár ajtaján, számtalan könyv sorakozott faltól- falig a polcokon. - Hű mennyi könyv!- álmélkodott. – Milyen színesek és milyen jó a hangulat! – ámuldozott a kislány. - Kezembe veszek pár könyvet, belelapozok.- Tedd azt! – felelte kedvesen az anyukája. Nézd, ennek milyen bódító festékszaga van! – Igen kincsem ez még újnak tűnik, nemrég jöhetett ki a nyomdából. – Olyan az illata, mintha a fa kérgét szaglásznám. – Nem csoda, hisz fából készült! – Komolyan? De jó! – Édesanya, ennek a kopottas könyvnek, olyan érdekes illata van!- mondta Cilike. – Kicsit poros és mintha dohos szagot éreznék- szaglászta meg jó alaposan az anyukája. – Néni, tudna nekem segíteni? – szegezte a kérdést a könyvtáros néni felé a kislány. – Igen, persze! Mondd csak, mit szeretnél? – Szeretnék egy olyan képeskönyvet, amiben sok- sok erdei állat van! – Rendben! Gyere, máris mutatom a választékot! – Cilike azon nyomban ment a néni után. – Nézd csak, ez is az, meg ez is az, sőt ez is az, lapozgasd át őket nyugodtan. Ha választottál szólj! – Rendben! Köszönöm szépen a segítséget! – Nagyon szívesen! – A kislány odavitte a könyveket az egyik asztalhoz, leült a székre és mindegyikbe belelapozott. – Anyuci, nem tudok választani, mindet szeretném! – Jól van kincsem, akkor hozd a könyveket és odamegyünk a könyvtáros nénihez. – Nem tudtam választani, ezért szeretném mindet kikölcsönözni, ha lehetséges. – Természetesen lehet. – Miután megkapták a kiválasztott könyveket, elköszöntek és hazamentek. Cilike alig várta, hogy átöltözzenek, kezet mossanak, máris ott tüsténkedett az édesanyja körül. – Anyukám mesélsz nekem ebből? – Anyukája az órára nézett. – Igen kislányom ezt elmesélem, de utána készülnünk kell az ebédhez. – Jól van anyuci, majd segítek neked! – Így is történt. Ahogy anyukája mesélni kezdett, Cilike képzelete szárnyra kelt. Ott járt a rejtekadó erdőben. Hallgatta a madárcsicsergést, a falevelek susogását, az aprócska rovarok neszét és mintha az őzgidát is látta volna a bokrok közt egy pillanatra.


Gani Zsuzsa: Prézli

2024. 04. 20.

- Vaúúú- vaúúúú, valami kippent- koppant a fejemen. Valaki jöjjön értem, vigyen haza! Segítsen rajtam, mert ázok-fázok! –Kuka mellett egy dobozban, icike-picike zsemleszínű kiskutya nyüszített. Talán nyolc hetes lehetett. Addig- addig izgett- mozgott jobbra- balra, mígnem megbillent a doboz és kigurult belőle az icike-picike szőrmók gombolyag. - Vaúúú- vaúúúú, hol vagyok? – nézett körül csodálkozva. – Jé, már nem csitteg- csattog az a valami ott fent! De mi ez a locs- pocs alattam? Sebaj, ugra- bugrálok benne egy kicsit! – így is tett. Amikor már csupa latyak, meg sár volt, abbahagyta. Úgy nézett ki, mint egy kismalac. Aztán elszomorodott. – Itt vagyok egyedül. Köröttem az a sok- sok égig érő, jószagú valami az orrom csiklandozza: Hapci, hapci, hapci… -a nagy tüsszentéstől gurulni kezdett az icike-picike szőrmók gombolyag az erdő szélén. Gurult, gurult egyenest neki egy farönknek. Az megállította. Feje fölött aprócska csillagok keringtek. Amikor magához tért újra szomorkodni kezdett.- Vaúúú- vaúúúú, mi történhetett? Hol vagyok? Hol van az anyukám? Hol vannak a testvéreim? Hol van a családom? Vaúúú- vaúúúú! – Ekkor szinte a semmiből két aprócska gyermek jelent meg mellette. – De aranyos kutyus! – kiáltott fel a kisfiú. - Hogy kerülhetett ide?- csodálkozott a kislány. - Szegény, biztosan fázik! – jelentette ki a fiúcska. – Lehet, hogy fél! – közölte a leányka. – Vigyük haza! Itt nem maradhat!- mondta a kisfiú. – Vajon szabad? Megengedik a szüleink? – kérdezte a kislány. – Igen, mert pont a minap említették, hogy jó lenne még egy kölyökkutya. – felelte a fiú. – A kertünk is nagy, van hely benne bőven!- csacsogta a lány. A kisfiú ölbe kapta icike-picike zsemleszínű kiskutyát. – Hazavisszük! – jelentette ki. – Jó! – kiáltott fel a kislány mosolyogva. – Mit szólnál hozzá, ha Prézli lenne a neve? – Végül is, olyan a színe! – kacagott fel a fiú. Pillanatok alatt hazaértek az új jövevénnyel. Érdeklődve szaladt feléjük hat négylábú. Körbe szaglászták őket farkcsóválva. – Édesanya! Édesapa! Hoztunk valamit! – kiabálták. KÍváncsian siettek elébük a szülők. – Mi van nálatok? – Kérdezte az édesanyjuk. –Ó, egy icike-picike zsemleszínű kiskutya!- kiáltott fel csodálkozva az édesapjuk. – Az erdő szélén találtuk, egyedül volt. Félt, fázott és nagyon sírt, ezért hazahoztuk. Ugye nem baj? – tette fel a kérdést a kisfiú. – Nem baj, dehogy baj! Ahol elfér hat kutyus, ott elfér a hetedik is.- jelentette ki az édesapjuk vidáman. – De jó! – Köszönjük szépen! – Róla is ugyanúgy fogunk gondoskodni, mint a többiről!- fogadkozott a kislány! –Vele is sokat fogunk játszani, foglalkozni! – mondta a kisfiú. – Rendszeresen adunk neki enni és inni!- csicseregte a lányka. – Vigyázni fogunk rá és nagyon fogjuk szeretni, ugyanúgy, mint a többit!- mondta mindkét kicsi és sorra simogatta meg az összes kutyát, akik lelkesen, szeretettel fogadták be az icike-picike zsemleszínű kiskutyát.

 

 

Prézli ettől kezdve nagyon boldog volt. Olyan családba került ahol vigyázták, szerették és megbecsülték.

 

 

 

 


Frissítve: 2023. Május

 

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!