Bejelentés



Mesék, történetek gyerekeknek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










Gani Zsuzsa: Erdei barátok meséje


 

Duna mellett, Dráva részén,

Van egy vadon, ország szélén.

Gemenc nevű mese erdő,

Pagony felett bárány felhő.

 

Három gida az erdőben,

Mese erdő közepében.

Füzek, nyárfák árnyékában,

Lapulnak a biztonságban.

 

Három madár fent trillázott,

Berkenyére reá szállott.

"Jaj, de finom zöld bogarak!"

- Örültek a kis madarak.

 

Gida csapat most kitekint,

Sötét lett már, hűs idekint.

Gomba, gyümölcs is zamatos,

Termés, zuzmó friss harmatos.

 

Neszre fülel, vadak hangja,

Kicsi gida sutát fogja.

Nyuszi, süni oda szalad,

Sikló, csiga lassan halad.

 

Teknős cammog, menyét mulat,

Ennivaló után kutat.

Megtöltötte korgó hasát,

"Gyerünk, nézzük már a csapdát!"

 

De a csapda most még üres,

"Játszunk inkább fogót Füles!"

Jó lenne, de társ is kéne,

Csatlakozik gida, réce.

 

Ligeterdő mögé bújva

Lapul ravasz róka Buda.

Ételre várt ő is végig,

Ugató hang száll az égig.

 

Nyuszi Muszi vágott képet,

"Na, majd haver adok néked!"

Többi barát csatlakozik,

A vitába avatkozik.

 

Hamis koma inal hamar,

Gida, nyuszi őt elzavar.

Nincsen most már félnivaló,

Irány a rét, élni való.

 

Bújót, fogót, játsszuk végig,

Öröm, kacaj, szállj az égig!

Boldog a kis állat sereg,

Élményükről csacsog, cseveg.

 

Gani Zsuzsa: A nagy elefántkaland

 

Kenyában a fás és füves pusztán,

annak is a dimbes- dombos buckán,

egy icipici Jumbo született,

akit mindenki nagyon szeretett.

 

A tócsában lapát fület látott,

majd a farkával fel, alá játszott,

s körbe- körbe. Jött- ment, került- fordult,

míg a gyomra hangosat nem kordult.

 

Családjával füvet, lombot legelt,

aztán ormányával vizet vedelt.

Így éldegélt boldogan, gondtalan,

hébe- hóba sem volt haszontalan

 

az az ici-picike kis Jumbó.

 

Egyszer csak dirr-durr két lövés dörrent,

a kicsi Jumbo megijedt szörnyen.

Hát nyakába szedte a világot,

elfutott, réten szedett virágot.

 

az az ici-picike kis Jumbó.

 

 

Mikor inalt, el, nagyon messzire:

- árkon át, bokron át- de mennyire!

Eltévedt. Szegény már visszamenne,

de merre? Könnybe lábadt a szeme.

 

Egyszer csak ismerős lett a környék,

csengtek-bongtak fán az érett körték.

De az elefánt csak ámult-bámult,

szeme elé szörnyű látvány tárult.

 

Szüleit eltalálta két sörét,

sírva-ríva fogta az üstökét.

Árva lett az icike-picike,

mit tegyek? Jöjjön valaki, izibe!

 

Jó szüleit sírva ébresztgette,

pihe- puha fűvel etetgette.

Mert nem mozdult búsult, megsiratta,

könnye az egereket itatta

 

az az ici-picike kis Jumbó.

 

Ágakkal s levelekkel temette,

azt hogy honnan indult, nem feledte.

Járt-kelt, fel és alá magányosan,

éjjel-nappal ment hát panaszosan

 

az az ici-picike kis Jumbó.

 

 

Telt-múlt az idő, Jumbó is megnőtt,

felfedezett egy új, ékes mezőt.

Rábukkant egy idegen csordára,

ott is egy szemrevaló csodára.

 

Együtt járták a csendes szavannát,

néha bejárták szülei hamvát.

Kicsinyüket minden bajtól óvták

és e szép földről zengték az ódát.

 

Kenyában a fás és füves pusztán,

annak is a dimbes-dombos buckán,

élt egy elefánt család gondtalan,

nem volt már soha többé hontalan

 

a már nem is ici-pici Jumbó.

 

Gani Zsuzsa: Vége lett az óvodának verses mese

2016


 

Vége lett az óvodának

Kis állatkák erre vágytak

Fertő- Hanság, sós tó mentén,

Bagoly ébred nyári estén.

 

Gém és réce hozzá repdes

Réti héja lett a nyertes.

Békák ugrás bajnokai

Ők a nádas dalnokai.

 

Lehet immár lazítani

Parittyával hajítani.

Nyári lúd az óvó néni

Nem kell tőle sose félni.

 

Nevet ő is, milyen kedves

Most egy kis kaviccsal repdes.

Teszi bele parittyába

Beszáll ő is játékába.

 

Csatlakozik ürge, hód is,

Figyel lile, túzok turpis!

Ejnye, bejnye Év madara!

Kizár, most dönt a kamara!

 

Nem illendő itt most csalni

Győztes rovart fog ma falni.

Következik most a döntő

Kilő célba, erről dönt ő.

 

Óvó néni töri fejét,

Ekkor kiállt a kis menyét.

Megkergette őt a bagoly

Száját elhagyja egy sikoly.

 

Óvó néni rendet teremt

Odújába bagoly bement.

Elfáradt az óvis népség

Rájuk jött a farkas éhség.

 

Tele rakták bendőjüket

Szólaltatták csengőjüket.

Folytatódna a víg játék,

Holnap tovább ez a szándék.

 

Egy csillag, két csillag, öt, hat

Álommanó terít fátylat.

Elpihen a fáradt Fertő,

Elcsendesül a láperdő.

 


Gani Zsuzsa: Boldizsár, a szerelmes béka / verses mese /

2021.

 

Hát képzeljétek, szerelmes lett Boldizsár,

tetszett neki a pörgő szoknyás kis Virág.

Ott táncolt a vízi liliom levelén,

egy belőle meg ott virult a kebelén.


Olyan szépen dalolt, hogy messze szállt dala,

szél húzta meg a vonót, citerált hangja.

Ámulattal hallgatta deli Boldizsár,

míg egyre szebben pörgött-forgott kis Virág.


Hangja szívéhez szólt: brekeke-brekeke,

ettől lett hát Boldizsárnak nagy melege.

A vízipók, ki eddig aludt megébredt,

morcos volt, ő e szépet lármának érzett.


Ohohohó! Ejnye-ejnye ebugatta!-

mondta, közben tekintetüket kutatta.

Csitt-csitt- csitt hát, csendesebben szerelmesek!

Ne csapjatok zajt, mert holnap korán kelek!


Nohát viszlát, kedves szerelmes Boldizsár,

viszlát pörgő szoknyás, pántlikás kis Virág.

Gúvadt szemekkel, mélán néztek utána,

csak a víz csobbant egy jó nagyot utána.


Hamar vége lett a mámoros románcnak,

Boldizsár sem adott teret szerenádnak.

Nem lesz este sem eljegyzés, sem esküvő,

elrontotta kedvüket a kutyaütő.


Ugorjunk hát mi is, brekeke, brekeke,

jó játék lesz ez!- mondták jókat nevetve.

Majd egyre-másra kapkodták a legyeket,

és bújócskáztak, fogócskáztak eleget.


Csibbent-csobbant, friccsent-fröccsent a tó vize,

immár hínár lett kis Virágnak fejdísze.

Megcsókolta Boldizsár fejét cseppecskét,

de szerelmüket soha el nem feledték.


Gani Zsuzsa: Nyuszi- Muszi és a Mikulás

verses- mese

2020. 11. 20.

 

 

Télen a tar mezőn talált egy répát Nyuszi Muszi,

szaladt, szaladt, futott árkon át, bokron át mosolyogva.

Aztán leesett a hó. Hullt és csak hullt nagy pelyhekben,

földet fedte, bája minden vadat rétre csábította.

 

De nem volt étel, víz, betakarta a hatalmas hó,

hiába kerestek- kutattak, sírtak- rítak, hiába!

Aztán jött az erdész, mindenki bozót mögül leste,

rakott ki nekik tápot, magvakat és kukoricákat.

 

Miután elment, minden vad a bendőjét megrakta,

majd visszahúzódott újra a sűrű, sötét erdőbe.

Csak Nyuszi-Muszi maradt kint kölykeivel a hóban,

ugra- bugráltak szerte, s gurultak a lejtőn lefele.

 

Egyszer csak, hoppla- hopp, előttük állt egy dundi medve,

kinek igen jó volt kedve. Levelet hozott magával.

Szarka adta csörögve, ki a Mikulástól kapta,

tele volt írva erdő kis vadjainak óhajával.

 

Kedves kis Vadak! Hamarosan eljövök, várjatok!

Ha újra hull a hó a földre, építsetek nekem egy

digi- dagi hóembert, s egy csecsebecse hóvárat,

és csilingelő szánommal hipp - hopp, hozzátok röppenek.

 

Hát sebbel- lobbal neki láttak, sürögtek- forogtak.

Kész lett mindkettő.  Hirtelen ott dúlt-fúlt egy ringy-rongy orkán.

Elfújta, szétrombolta mit kért tőlük a Mikulás.

Most lett is jó nagy zűrzavar: Hogy mentsék meg sava- borsát?

 

Ekkor hipp- hopp ott termet, kit úgy vártak, csengős szánnal,

ki nagyot nézett. Se híre, se hamva annak, amit kért.

Irultak- pirultak, hímeztek- hámoztak, majd aztán

elmondták, hogy mi történt, közben újra szálltak a pihék.

 

Ekkor a jó Mikulás elmosolyodott, s azt mondta:

építsük meg együtt! Így is lett! Jobbra- balra, előre,

hátra, körbe- körbe tapasztották a puha havat,

kerültek- fordultak, s el is készült hipp- hopp, egy- kettőre.

 

Táncra perdültek a vadak a jó Mikulás körül,

recsegett- ropogott alattuk a pihe- puha bunda.

Aztán hirtelen eltűnt, annyit se mondott, hogy ho- hó,

volt ki csak ámult- bámult, sőt még a szemét is lehunyta.

 

Ott hevert sok ajándék, még megszámlálni se tudták!

Rajta volt a nevük, el is vitték kuckójukba nyomban.

Csak Nyuszi Muszi maradt még kölykeivel játszani,

keresték a nyomokat. Kerülgették a fákat sorban.

 

Megkerülték jobbról a bükkfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték balról a tölgyfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték erről a hársfát. Ott is volt egy nyom.

Megkerülték arról a fűzfát. Ott is volt egy nyom.

 

Este aztán hazamentek a jó meleg üregbe,

vacsorára megették a finom, édes sárgarépát.

Letusoltak, lefeküdtek a szénára aludni,

és álmukban még látni vélték a Mikulás árnyékát.

 

 

 

Gani Zsuzsa: A cseresznyeházikóban


2021. 06. 14.



Hol volt, hol nem, volt egyszer


itt a közeli cseresznyefán,


a Bummbele nyuszikák kertjében


egy cseresznyeházikó,


icike-picike.


Ezen a fán lakott még


egy feketerigó


icike-picike,


pihe, puha fészkében.


Párjával élt békében,


a lomb óvó tetejében.


Fészkéből ámulva kukucskált


ki a világra hat apró,


irinyó- pirinyó,


kis pihe- puha buksi, rajta


éhes, síró- rívó, két- két


szempár, s hat tátogó rigócsőr,


icike-picike.



Hol volt, hol nem, volt egyszer


itt a közeli cseresznyefán,


a Bummbele nyuszikák kertjében


egy cseresznyeházikó, icike-picike.


Egyszer csak odaszállt egy


cseresznyelégy,


icike-picike.


Nézegette, méricskélte:


- Hm, hm, ez jó lehet nekem!


Aztán betelepedett.


Puha ágyat vetett,


tojást rakott, de csak egyet,


icikét-picikét.


Egyszer csak vendég érkezett.


Illendően becsöngetett.


- Ki van odakünn? - kérdezte.


- én vagyok a levéltetű,


- én pedig az eszelégy.


- Van még szabad hely?


- Nem nincs, ez már foglalt.


Keressetek más helyet


valahol magatoknak.


Elbúsult a tetű, meg a légy,


pedig ez a kunyhó olyan szép!


De mit tehettek, illendőképpen


elköszöntek, s tovább röppentek.



Hol volt, hol nem, volt egyszer


itt a közeli cseresznyefán,


a Bummbele nyuszikák kertjében


egy cseresznyeházikó,


icike-picike.


Telt- múlt az idő, jött a változás.


Egyszer csak izegni,


mozogni kezdett a tojás,


aztán felpattant a tojáshéj.


Előbújt egy fehér, valami girbegurba.


- Tudod, hogy mi lehetett?


Ámult- bámult a kis nyű,


ki ekkor a nagyvilágra gyütt,


az icike-picike.


Cseresznyelégy anyukája


nem volt többé a dadája.


Otthagyta, nem vigyázott


soha többé már reája.


Így az icipici kis kukac


egyedül maradt a házban,


dajkája volt a vetett puha kupac.



Hol volt, hol nem, volt egyszer


itt a közeli cseresznyefán,


a Bummbele nyuszikák kertjében


egy takaros cseresznyeházikó,


icike-picike.


Ott élt immár egyes egyedül,


az iciri- piciri kis lábatlan.


Eleinte sírt- rítt a kis nyű,


majd ráébredt, hogy a világ,


milyen szép, sőt gyönyörű.


Aztán egyszer csak megéhezett.


Falta a házát belülről rendesen.


Éhes volt, korgott a hasa,


így hát mi mást tehetett


az az icike-picike?


Így teltek-múltak a napok.



Hol volt, hol nem, volt egyszer


itt a közeli cseresznyefán,


a Bummbele nyuszikák kertjében


egy cseresznyeházikó,


icike-picike.


Egyik nap valami furcsát érzett,


ó, de még milyen nagyon!


Egyszer csak szétnyílt a burok.


A kis nyű meredten figyelte:


- na most vajon mi lesz?


Egy hatalmas kék szempár


nézett vele farkasszemet.


Egy kisleány volt, aprócska,


szőke hajú, copfos, fürtös,


szoknyája rózsás, rakott,


s ó, mily, pörgősre szabott!


Szája széles, mosolygós, cserfes,


bája úgy elkápráztatott!


Nézegette, méricskélte


a cseresznyelakót,


egyszer csak felkiáltott:


nézd, édesanya, nézd,


ez a cseresznye kukacos!

 


Gani Zsuzsa: Az irigy kutya

2024. 04. 03.

Kuma, a kiskutya talált egy nagy, húsos csontot.

Retyerutyája meglátta szájában a koncot.

Kuma, a kiskutya futott, loholt át a hídon,

retyerutyája meg utána, s közben vonyított.

 

Kuma, a kiskutya, lótott- futott át a hídon,

és hogy kifújja magát, egy csöppecskét lassított.

Belenézett a tóba, melyben egy kutyát látott,

retyerutyája odaért, s csonton nagyot rántott.

 

Jaj, Kuma szájából kiesett a nagy, húsos csont,

hiába kapott utána, vízbe pottyant a konc!

Így retyerutyája sanda szemmel eloldalgott,

de még azt mondták: - kár volt a szádat nyitogatnod!

 

Gani Zsuzsa: Egyszer volt egy Móka- bál

2024. 02. 05.

Egyszer volt egy Móka-bál,

ettek- ittak mulattak.

Heje- huja, ropták mind,

nagyon jó hangulatban.


Szürkésfehér egérke

a macskára vicsorgott.

Macska meg a farkasra

pityókásan vigyorgott.


Szürkésfehér egérke

macska bajszát meghúzta.

Farkas szőrét a macska

hátán ropva lenyúzta.


Jajveszékelt a pára

a háta nagyon égett.

Fogta fejét mit tegyen,

mert ahhoz ő nem értett.


Megkergette a macskát,

sőt, futott fel a fára.

Szeppent- nyekkent a koma,

nagyot huppant farára.


Macska űzte egérkét,

mert bajuszát kitépte.

Lári- fári, bolondok,

hát legyen ennek vége!


Ott volt egy kis egérlyuk,

hupsz!- eltűnt az egérke.

Egyszer volt egy Móka-bál,

 

mondd, vidáman ért véget?

 


Frissítve: 2023. Május












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!