Bejelentés



Mesék, történetek gyerekeknek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










Gani Zsuzsa: A derűlátó Linzi

2023. 08. 14.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy ember, s asszony, s annak egy csudaszép leánya, Linzi.

Fiatal volt, és mindig jókedvű. Olyan jó volt a természete, hogy mindent a kedvezőbb, szebbik oldaláról látott. Akárhová ment, akárkivel találkozott és akármilyen helyzetben találta magát, mindig hitt abban, hogy idővel és végül a dolgok rendeződni fognak.  Pedig nem volt ám olyan egyszerű az élete, mert ha hiszitek, ha nem, elálló fülei voltak.  Szép hosszú haját ráfésülte és így már alig látszott. Az se zavarta, ha csúfolták érte.  Ilyenkor nem szólt semmit, csak mosolygott.  Aztán egy idő után abbahagyták, már nem gúnyolódtak rajta. Hogy miért nem? Ki tudja. Talán azért, mert akárkivel találkozott, széles mosollyal köszöntötte. Mindenkihez volt egy kedves szava.

Tél volt.  Kopaszok voltak a fák, csak az örökzöld növények levelei maradnak meg. Az állatok egy része téli álmot aludt. A szívük nem állt meg, csak a testük hűlt ki. A vándormadarak elrepültek melegebb éghajlatra, délebbre. Feltámadt a szél, egyre csípősebben fújt. Linzinek már egészen kipirult az arca tőle. A fákat egyre jobban kicsipkézte a zúzmara. A föld fagyos, deres lett. Ám a lány ment, mendegélt tovább, és dúdolgatott egyes-egymagában a réten.- La-la-la- la… - Szervusz, Szőrmók cica! Szervusz, Bozontos! Szervusztok, kismadarak! Szervusztok, kopasz fák! Neked is, szervusz, apró kis bogárka! – köszöntött mindenkit vidáman, mosolyogva. – Szervusz, Linzi!- köszöntötték vissza. – De jó a kedved! – Ugye? – felelte széles mosollyal. Mindenki szerette őt, mert mindig képes volt feldobni a hangulatot még a legkomolyabb pillanatokban is. Közben pilinkélni kezdett a hó. Egyre nagyobb pelyhekben hullott.

Egy fiú, Bazsi jött vele szembe, szomorúan, búsan, mert barátra vágyott.  – Nézd, milyen szép minden! – kiáltott fel ámulattal Linzi.  Bazsi meglepetten nézett rá. – Szervusz! De jó kedved van! – Ugye? Nézd, milyen csodaszép a tél! Nézd, itt egy hópihe!- mutatta a tenyerére hullott pihét. Olyan, mint, egy icipici gyémánt csillag. – De már elolvadt! – Igen, mert meleg a kezem. – Nézd, itt egy másik! – Bazsi is kedvet kapott a hópihék megfigyeléséhez. Egyre jobb kedve lett. – Mondd, hogyan lehet az, hogy neked mindig jókedved van? Akárhányszor látlak, mindig mosolyogsz. Mindenkihez van egy kedves szavad. Sőt azt is láttam, hogy mindig segítesz annak, akinek szüksége van rá. Hogy csinálod? – kérdezte Bazsi. – Nagyon egyszerű. – felelte Linzi. -

Minden reggel, amikor felkelek, eldöntöm, hogy ez a nap is szuper lesz. Ezt is boldogan, tartalmasan fogom eltölteni. Minden napban új lehetőségeket látok. Majd figyeld csak meg! Gyere velem!- Rendben! – állt rá Bazsi. Nem tudta, hogy hova, s merre hívja őt a lány, de ment vele rendületlenül, s eközben beszélgettek. A fiúnak eleinte ez nem tetszett, az nem tetszett. Sőt búsult, mint a gilice a száraz ágon. De a lány mit se törődött ezzel. Csak beszélt és beszélt. –

Az embereknek szükségük van a nevetésre és a jókedvre, és én fontosnak érzem azt, hogy ezt a derűt, átadjam, akinek csak tudom. Szeretném megszépíteni a napjukat, mert ez által az enyém is szebb lesz. – Komolyan? – Komolyan! – Nálam is voltak olyan idők, amikor nehéz helyzetekbe kerültem, de élt bennem a remény, a bizakodás és erőt vettem magamon. Ez nagyon fontos! Mindig megtaláltam azt a fényt, ami képes volt segíteni. – Az elálló füleidre gondolsz? - szegezte neki a kérdést a fiú. A lány egy pillanatra meghökkent, de máris válaszolt a fiúnak. – Arra is!

A nevetés az élet egyik legjobb ajándéka, és mindenkinek szüksége van rá nap, mint nap- folytatta Linzi. Bazsi csendben hallgatta. Egyre inkább megérintette a lelkét a gyönyörű lány szavai. Eközben odaértek a befagyott tóhoz. – Van kedved csúszkálni a jégen? – kérdezte Linzi. - Nem fog alattam beszakadni? – Dehogy! A szüleim megmutatták, hogy melyik részén és meddig csúszkálhatok, mert ott nagyon vastag. Természetesen máshol nem szabad, mert valóban megtörténhet a baj. Na, gyere! – hívta kedvesen, mosolyogva. Bazsi egyre inkább kedvet kapott a szórakozáshoz. Egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb jókedvvel korcsolyázott a tükörsima jégen.

Így telt el a nap, aztán egy hét, egy hónap, egy évszak. Bazsi egyre többször találkozott Linzivel. Egyre több mindent megtanult tőle, mármint ami a derűlátással volt kapcsolatos.

Elmúlt a tél, kitavaszodott, előbújtak a hóvirágok. Hazatértek hosszú útjukról a vonuló madarak.

Aztán jött a forró nyár. Beértek a zöldségek, a gyümölcsök. Linzi és Bazsi, amikor csak tehették együtt töltötték a szabad idejüket. A télen még befagyott tó, már kellemesen meleg volt. Lementek a partra napozni, beszélgetni, sőt fürdeni is, de csak ott, ahol meg volt engedve. Bazsi már mindent a kedvezőbb, szebbik oldaláról látott. – Nézd Linzi! Milyen boldogan süt a nap! Még a sugarai is jókedvűek. Még az ég is fénylik tőlük!  - Igen, én is látom! – Ott, a víz tükre, mint a gyémánt, úgy csillog! Szinte csalogat minket! - Közben mosolygott fülig érő szájjal.

Akárhová ment, akárkivel találkozott és akármilyen helyzetben találta magát, immár ő is hitt abban, hogy idővel és végül a dolgok rendeződni fognak, mert Linzitől ezt látta és ezt tanulta. Ez pedig jó volt neki. –

Jókedvem van mindig nekem,

mert én tudd, ezt így szeretem.

Remélj, bízzál, legyél erős,

s lásd, a szépet ott a mezőn!

Nézd a csodát, legyél hálás,

minden nap egy újabb áldás! – kántálta a fiú.

Béke töltötte el a szívét. Elégedett volt a lány is. Bazsi boldog volt, mert igaz barátra talált. Megtanulta azt is, hogy bár mindenki más úton jár, hogy senkinek sem tökéletes az élete, csak arra összpontosítson, amije van, és nem arra, ami nincs. Hálás volt, amiért a lány ezt megtanította neki.

Linzi öröksége ma is él tovább azok lelkében, akiknek sikerült megismerniük és megtapasztalniuk azt a vidámságot és boldogságot, amit a lány hozott az életükbe.

 

 

Gani Zsuzsa: Az ibolya

 

2024. 04. 03.

Az épp piknikező kicsi Panka édesanyja ölében merengett. - Most arra gondolok, hogy mily szép a világ! Kicsi lelkemben bimbót bont a virág. Erdőben, mezőn rügyek fakadnak, és újra él minden. Élvezem a Napsütést. - Nézd, édesanya! Milyen finom illat bújt a hajtincsembe! – szí- szí- szí – szaglászta. – Nini! Rovarok zsonganak, trillázik a rigó. Pillangó táncra perdül: szép a lét, élni jó!

Mily szép ez a tavasz, ibolya illat száll, méh döngicsél rajta. Cinkék csivitelnek, minden új ruhát ölt, cirógatják lelkem.  Mámoros a szívem, minden csupa dallam, tiszta bimbó és fény, mily szép ez a tavasz! – ábrándozott kicsi Panka. – Édesanya! – Tessék, kicsi Pankám? – Milyen finom illata van az ibolyának! Úgy csiklandozza az orrom. – nevették el magukat szinte egyszerre.

Valóban így történt, mert ebben a pillanatban Panka akkorát tüsszentett, hogy ijedten röppent el Zümi az egyik kis lila virágról. – Jaj! – jajdult föl. – Bocsánat, nem akartalak megijeszteni! – mondta bűnbánón a csöppnyi leány. – Semmi baj! – felelte Zümi, aki akkor már egy másik, kék ibolyán gyűjtögetett kis kosarában. A kicsi lány elunta a pléden való ücsörgést és sétálgatni kezdett a réten. Bóklászott, figyelte a számtalan csodát. – Nézd, édesanya! – Tessék, kicsi Pankám? – Itt egy hófehér ibolya, ilyet még sohase láttam. Nagyon szép és neki is milyen finom az illata! – Valóban, azért is hívják őket illatos ibolyának. - A kicsi lány sokáig keresett, kutatott nagy érdeklődéssel, kíváncsisággal a réten, ám egy idő után elunta és visszaült a plédre. Behunyta a szemét és hallgatózni kezdett. – S- s- s susogta a szellő. - Zzzzzzzz – zümmögte Zümi. Bőrén érezte a finom, meleg napsugarakat.

Aztán meglepődött. Hallani vélte a virágok beszédét. Csöndben, lélegzet- visszafojtva hallgatózott, nehogy megzavarja őket. – Olyan jól esik, ahogy a tavaszi napsugár cirógatja a szirmaim! – mondta a kék ibolya.

Úgy örülök annak, hogy fúj a friss szellő! – mondta a lila ibolya.  Szeretem ezt a kikeleti döngicsélést köröttem!- felelte a hófehér ibolya. Ekkor szállt el fölöttük Lili, a lepke. Először megpihent a kék ibolyán. – De finom az illatod és milyen bársonyos a szirmod! – köszönöm kedves szavaid! – Máris röppent tovább, egészen a lila ibolyára. – De jól esik gyöngéd illatod, egészen elvarázsol és milyen hamvas a szirmod! – Köszönöm szépen, jó ezt hallani. – Azon nyomban röppent tovább a hófehér ibolyához. Itt is megpihent egy iciri picirit. - Milyen zamatos az illatod, és milyen pihe- puha a szirmod! – szavaid melengetik lelkemet. – Ám Lili, a lepke máris tovább röppent.

Panka szívét melegség járta át, ahogy hallgatta, hogy Lilinek, a lepkének mindenkihez volt egy kedves szava. A pille számára és minden rétlakónak ez így volt a természetes. Nagyon szerettek itt élni, s mindenkivel úgy bántak, úgy viselkedtek, úgy vigyázták, mint a hímes tojást.

Közben Pannika ásítozni kezdett. – Gyere kicsi lányom! Összepakolunk és hazamegyünk. Hamar eltelt a délelőtt. Megebédelünk és egy kicsit lefelszel aludni. Így is történt.

Pannika hamar elaludt, álmában a mezőn járt. Vajon miről álmodhatott? Te vajon tudod?

 

Gani Zsuzsa: Hova tűnt Micike pirospöttyös ruhája?

2024. 04. 03.

Bubu a babáival játszadozott.

Sorra szedte ki őket a varázsládából. Hogy miért volt varázsláda? Mert annyi minden elfért benne.  Ott volt az összes baba, a bababútorok, hozzá minden kellék. Benne volt a vasaló, a vasalódeszka, a fodrászkellékek, a takarítófelszerelés és még sorolhatnám. Bubu, mindet kivette és szépen berendezte vele a szobáját. Az ám! Már lépni se lehetett a sok játéktól.

Sorra szép ruhákba öltöztette az összes babát. Már az utolsónál járt, amikor meglepetten felkiáltott: - Hol van Micike, a pirospöttyös ruhád?  Hova tettem? Te nem láttad? – kérdezte sorra a babákat. – Nem! – felelték egymás után. – Hova tűnhetett? –

Kutatni kezdte. Lépett egyet, lépett kettőt, de a sok játékban majdnem orra bukott. Elkezdte hát őket az üres varázsládába visszapakolni.  Visszatette a takarítófelszerelést, a fodrászkellékeket, a vasalódeszkát, a vasalót, a bababútorokat, hozzá a kellékeket, és az összes babát, kivéve Micikét. Ekkor körülnézett. Jóleső érzés fogta el.  Gyönyörű rend volt.

Benézett az ágy alá. Nem volt ott Micike pirospöttyös ruhája. Benézett az ágy mögé, elé, de ott sem volt. Benézett a fiókokba, de semmi. Felnézett a polcokra, de ott sem volt. Még fölé is nézett, de ott se. Benézett a varázsláda mögé, hát képzeljétek el, hogy ott volt. Bubu nagyon megörült. – Végre megvagy! Most felöltöztethetem Micikét a pirospöttyös ruhájába. – Látod milyen szép lettél?

 

Bubu, a kisbabát odatette az ágyára. – Így ni! – mosolyodott el a kislány.


 

Frissítve: 2023. Május

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!