Gani Zsuzsa: A csörgő
2024. 06. 18.
Ficánka talált egy csörgőt az ágyában. Tágra nyílt szemekkel nézte, nézegette. Aztán megpróbálta megfogni, de nem érte ér. Nyújtózkodni kezdett. Egyre jobban és egyre messzebbre ágaskodott a karjával. Egyszer csak: hopp!- elérte. Megfogta. Mosolyra húzódott csöppnyi szája. Aztán gurgulázva nevetett. Elkezdte rázni.
- Jé, ennek hangja van! – gondolta magában. – Akkor rázom tovább. – Rázta és rázta. Egyszer csak
egy nagyobb lendülettel: kopp! – ráütött a fejére. Keserves sírásba kezdett:- Oááá!Oááá! Oááá! – Anyukája tüstént ott termett. Felemelte a kiságyból Ficánkát. Magához ölelte. Megpuszilta a baba homlokán levő rózsás dudort. Puszilta és puszilta, ki tudja, hogy hányszor! Ficánka már ismét gurgulázva nevetett.
Itt a mese vége. Ha nem hiszed, járj utána!
Gani Zsuzsa: Pancsi baba fürdik
2024. 06. 18.
Az icinke-picinke Pancsi baba nagyon szeretett fürdeni. Alig várta, hogy az anyukája beleültesse a kiskádba.
- Eljött a fürdés ideje. Megtöltöm a kádat vízzel és az icinke-picinke Pancsi babát megfürdetem. – mondta mosolygós arccal, a szemébe nézve. Így is történt.
A baba a kezét beledugta a jó meleg vízbe. Aztán kivette. Ismét beledugta. Jól megpaskolta a felszínét.
- Pacsi-pancsi, pancsi-pancsi- mondta a víz. Csak úgy fröccsentek szanaszét a cseppek. Mintha azt
akarták volna mondani, hogy: -pliccs-placcs, pliccs-placcs, pliccs-placcs. Még az arcára is került belőle. Jót kacagott rajta. Széles volt mosolya. Előtűnt hat pici fogacskája. A kezével tapsolni kezdett. Gagyogott hozzá. A szeme ragyogott.
- Tapsi- tapsi, tapsi-tapsi, tapsi-tapsi- mondta az anyukája mosolygós arccal. Ő is tapsolt.
Ekkor az icinke-picinke Pancsi baba levette a tartóról az icinke-picinke kiskacsát. Azzal kezdett játszani. Tetszett neki, ahogy úszik, ahogy lebeg a vízen. Próbálta beledugni az icinke-picinke kacsa fejét a vízbe. Az ám! De a kiskacsa minduntalan kiemelte. Mintha azt akarta volna mondani, hogy: -Háp! Háp! Háp! Segítség!-
Annyira tetszett az icinke-picinke Pancsinak a játék, hogy észrevétlenül: „k, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m” hangokat ismételgette.
A szeme elé emelte a két aprócska tenyerét.
- Kukucs! – mondta kedvesen az anyuka. Az icinke-picinke Pancsi baba elrántotta icurka-picurka kezét a szeme elől és gurgulázva nevetett. Aztán nyafogni, mérgelődni kezdett. A fejecskéje olykor-olykor előrebukott. A szemét és az arcocskáját dörgölte az öklével.
- Álmos vagy incifinci Pancsi baba? Ekkor megszólalt a felhúzós, zenélő cica.
- Ideje most már befejezni a fürdést- állapította meg kedvesen az icinke-picinke Pancsi baba anyukája. Kiemelte az icurka-picurka Pancsi babát a vízből. Jól megtörölgette a pihe-puha törölközőbe. Miután megszáradt az aprócska teste, lefektette a kicsi ágyába. Ekkor újból megszólalt a felhúzós, zenélő cicus.
- Ringatni kezdte.
- Tente, Pancsi baba, tente. A csöppség azon nyomban elaludt.
Ha az icinke-picinke Pancsi baba nem aludt volna el azon nyomban, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.
Gani Zsuzsa: Palkó baba fürdik /fiú verzióban/
2024. 06. 18.
Az icinke-picinke Palkó baba nagyon szeretett fürdeni. Alig várta, hogy az édesapja beleültesse a kiskádba.
- Eljött a fürdés ideje. Megtöltöm a kádat vízzel és az icinke-picinke Palkót megmosdatom. – mondta mosolygós arccal a szemébe nézve. Az incifinci Palkó baba amint meglátta a kiskádat, mosolyogni kezdett. Aztán örömében a kezével hadonászott. A lábával rúgkapált. Apukája beleültette a kádba és lehajolt hozzá, megtámasztva a hátát. Incifinci Palkó baba a kezét beledugta a jó meleg vízbe. Aztán kivette és jól megpaskolta a felszínét.
- Pacsi-pancsi, pancsi-pancsi- mondta a víz. Csak úgy fröccsentek szanaszét a cseppek. Mintha azt
akarták volna mondani, hogy: -pliccs-placcs, pliccs-placcs, pliccs-placcs. Incifinci Palkó arcára is került belőle. Jót kacagott rajta. Fülig ért a szája. A kezével meg tapsolt és gőgicsélt.
- Tapsi- tapsi, tapsi-tapsi, tapsi-tapsi- mondta az apukája mosolygós arccal.
Ekkor az icinke-picinke Palkó baba levette a tartóról az icinke-picinke kishajót és játszani kezdett vele. Tetszett neki, ahogy úszik, ahogy lebeg a vízen. Próbálta beledugni az icinke-picinke hajó elejét, orrát a vízbe. Az ám! De az, minduntalan kiemelte. Sehogy se süllyedt el. Annyira tetszett az icinke-picinke Palkónak a játék, hogy észrevétlenül: „k, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m” hangokat ismételgette. A szeme csillogott. A szeme elé emelte a két aprócska tenyerét.
- Kukucs! – mondta kedvesen az apuka. Az icinke-picinke Palkó baba elrántotta icurka-picurka kezét a szeme elől és gurgulázva nevetett. Aztán nyafogni, mérgelődni kezdett. A fejecskéje olykor-olykor előrebukott. A szemét és az arcocskáját dörgölte az öklével.
- Álmos vagy incifinci Palkó baba? Ekkor megszólalt a felhúzós, zenélő kutyus.
- Ideje most már befejezni a fürdést- állapította meg kedvesen az icinke-picinke Palkó baba apukája. Kiemelte az icurka-picurka Palkó babát a vízből. Jól megtörölgette a pihe-puha törölközőbe. Miután megszáradta kis teste, lefektette a kicsi ágyába. Ekkor újból megszólalt a felhúzós, zenélő kutyus.
- Édesanyja ringatni kezdte:
- Tente, Palkó baba, tente. A csöppség azon nyomban elaludt.
Ha az Incifinci Palkó baba nem aludt volna el azon nyomban, talán az én icinke-picinke kis mesém is tovább tartott volna.
Gani Zsuzsa: Lencsi baba megéhezett
2024. 11. 13.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike-picike Lencsi lány.
Lencsi baba megéhezett. Sírni kezdett. Aztán egy pillanatra abbahagyta. Levegőt vett. Folytatta a sírást. Izgett-mozgott keze, lába.
- Oáá! Oááá! Oááá! – Anyukája tüstént ott termett.
- Mi a baj édes kicsi Lencsi babám? Éhes vagy?
- Oáá! Oááá! Oááá!- Anyukája hanyatt-homlok ment a konyhába. Pár pillanattal később, már hozta is az ennivalót.
- Itt is vagyok! - Lencsi baba a
- „k, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m” –hangokkal válaszolt. A szeme csillogott.
- Hamm- hamm- hamm- mondta, minden egyes falat után. Hirtelen gondolt egyet. Elvette a kanalat az anyukájától.
- Egyedül szeretnél enni? - Az icike-picike Lencsi baba ránézett az anyukájára.
- „K, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m”- felelte iruló-piruló arcocskával az icike-picike Lencsi baba.
- Jól van. Tessék, itt a kanál.
- „K, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m” – válaszolta mosolyogva az icike-picike Lencsi baba. Olykor-olykor koccant-koppant fogacskája az icurka-picurka kiskanálban. Néha az arcára, a homlokára, sőt a nyakára is került az ennivalóból. Aztán gügyögni kezdett. Nyálbuborékokat fújt.
- Elég volt? Jól laktál?- kérdezte kedvesen a csöppség édesanyja.
- „Gagagaga”, „tetetete”, „k, g, b, p és m”, „k, g, b, p és m"!- válaszolta. Nyálbuborékokat fújt.
- Itt egy törlőkendő. Légy szíves töröld le az asztalt. Az icike-picike Lencsi baba mosolyogva, szorgalmasan törölgetett: föl-le, föl-le, föl-le.
- Köszönöm szépen. Nagyon ügyes voltál!- dicsérte anyukája. Ezután kivette Lencsi babát az etetőszékből. Letörölte kezét, arcát. Megmosdatta, átöltöztette.
- „Gagagaga”, „tetetete”- mondogatta jóllakottan az icike-picike Lencsi baba.
Gani Zsuzsa: Nini, egy Póni
2024. 06. 18.
Egy hófehér póni állt a vurstli, a vidámpark közepén. Tündökölt sörénye, amint rákacsintott a Nap, aki az égről figyelte. Homlokát egy szívecske díszítette.
- „Gagagaga”, „tetetete”, nini, egy póni!- kiáltottak fel az ikrek. Böbe baba, akinek a hajában egy hatalmas pillangó formájú pöttyös masni volt, boldogan tapsikolt aprócska kezeivel édesanyja karjaiban.
Bazsi baba, akinek a fején egy pihe-puha pomponos sapka volt, gurgulázva ugrált édesapja ölében. Egy kicsit közelebb mentek a pónihoz, hogy jól megfigyelhessék közelebbről is. Ekkor szállt fel egy nagyobb gyermek a hátára. A póni elindult, s ment körbe-körbe. Ám még előtte rákacsintott az ikrekre.
- „Gagagaga”, „tetetete”, ujjongtak az ikrek.
