Bejelentés



Mesék, történetek gyerekeknek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










 

Gani Zsuzsa: Nudli bohóc

2024. 01. 30.

Február közepe volt, közeledett a farsang. Már a tavaszt várta minden erdőlakó.

A gyönyörű liánfüzéreket bogyókkal, termésekkel díszítették fel. Minden állat, kicsi és nagy sürgött- forgott. Mindenkinek akadt tennivalója. A felnőttek rőzsékből tüzet raktak. A kispocok becsinált levest készített, a kishangya korhelylevest kolbásszal, a kisveréb szalagos fánkot sütött, az őzike rózsafánkot és a kicsi vadmalac pedig csörögét. A kisnyuszi tepsiben részeges csirkét, és a kismókus vörösboros marhapörköltet csinált. Csak úgy terjedtek az ínycsiklandozó illatok szerteszét. Idevonzotta a kicsi szarvast, aki sebesen teríteni kezdett. Falevelekből szalvétákat hajtogatott a féldiókból készített tányérok mellé. A kicsi bagoly kupacsokat rakott pohár gyanánt szépen sorba, hátha valaki harmatos vizet szeretne inni. Középre a kisvakond egy csokor sáfrányt tett.

– De jó! De szép! – kiáltottak fel, szinte egyszerre. – Kezdődhet a farsang!- jelentette ki az icipici róka, akit a finom illatok vonzottak ide. – De hol van Nudli bohóc? – kérdezte meglepetten a kismókus. – Tényleg, hol lehet?- csodálkoztak a többiek. Ám nem kellett sokat várni, hiszen már hallották is, hogy közeledik. Tréfálkozott, bolondozott egész úton. Csatlakozott hozzá a kicsi farkas és a pici mackó is. – Szervusztok! Kezdődhet a mulatság? – tette fel a kérdést Nudli bohóc. - Szervusz!- köszöntötték egyszerre. - Igen!- felelték jókedvűen. Az iciri- piciri fekete rigók és az aprócska cinegék, akik éppen most toppantak be, azon nyomban zenére hangoltak a fák ágain.

Elkezdődött hát a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, a bolondozás, az eszem-iszom, dínom- dánom.

Nudli bohóc bukfencezett, cigánykerekezett, majd trombitált. Piros orra csak úgy fel- le, fel- le, fickándozott. Kócos haja libegett- lobogott. Hatalmas vigyori szája a füléig ért. A kicsi állatok a hasukat fogták nevettükben. Ha láttátok volna, hogy Nudli bohóc hogy milyen ügyetlen volt! Először elhasalt egy kőben, majd nekiment egy fának. Aztán meg leesett egy kifeszített liánkötélről.

Ha hallottátok volna, hogy milyen vicces volt a hangja! Egyszer olyan magas, mint a kismadárnak. Aztán olyan mély, mint a medvének. Kacagott, hahotázott mindenki. Hát még mikor Nudli bohóc is rákezdte! Úgy kacagott minden erdőlakó, hogy potyogtak a könnyeik. Kicsi róka ropta a táncot a farkassal. – Csuhajja! – kurjongattak. - Csuhaj, de jó kedvem van! – csujogattak a madárkák az ágakon. - Csuhaj, sose halunk meg!- mulatozott kicsi nyuszi a kicsi sünnel. A farkas és a medve evett- ivott. Amikor jól elfáradtak vége lett a mulatságnak. Nudli bohóc mindenkinek hajtogatott valamit lufiból és kiosztotta. Boldogan fogadták el. Miután elbúcsúztak egymástól, Nudli bohóc tréfálkozva, bolondozva hagyta el a tisztást. A kicsik rendet csináltak, a nagyok pedig eloltották a tüzet.

Még egyszer körül néztek, majd jókedvűen, de elpilledve hazamentek.

 

Gani Zsuzsa: Medve- bál

2024. 01. 30.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy medve család.

Ott élt valahol, nem is tudom pontosan hogy hol, de azt biztosan tudom, hogy egy barlangban. Február másodika volt. A három kis tenyeres- talpas már nagyon várta ezt a napot. Alighogy pitymallott, gyorsan kiugrottak az ágyból, ami eddig persze nem volt jellemző rájuk.

Felvették a mackós mamuszukat. Azaz Cukorbogyó a legkisebb, fordítva vette fel őket, mondhatni kacsalábon. Bátyja, Dirmi lehajolt hozzá, és megcserélte. - Nézd, Cukorbogyó! Ezt így kell felvenni!- mondta neki kedvesen. – Töszönöm! – mondta a kicsi. – Szívesen!- felelte a nagyobb medvebocs. Szaladtak a fürdőszobába tisztálkodni. A legnagyobb, Dörmi, siettében majd fellökte a legkisebbet. – Bocsánat! – mondta neki bűnbánón. – Ne, haragudj, figyelmetlen voltam! – Semmi baj! Igazán nem történt semmi!- mondta Cukorbogyó. Mancsukkal kikotorták az utolsó csepp édes, krémes, lépes mézet kedvenc csuprukból. Mohón nyalták-falták, hisz pont erre a napra tartogatták. Olyannyira, hogy az egész cuki pofikájuk, még az orrocskájuk is csupa ragacs volt tőle. Miután jól laktak a szőrös- bőrös apróságok, megmosakodtak még egyszer, majd fényesre kefélték bundájukat és kibújtak a barlangból.

Elsőként Cukorbogyó, utána Dirmi és legutoljára Dörmi. – Ne menjetek messze, maradjatok a közelben kicsi bocsok!- figyelmeztette őket medve mama- így teszünk!- válaszolták a piszén piszék. –

Nézzétek! Borús felhők takarják az eget! Számunkra ez azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek- mondta Dörmi. – De jó! De jó!- örvendezett a két kicsi szeleburdi kismackó. – Mit szólnátok hozzá, ha ezt megünnepelnénk? – Kérdezte Dörmi. – Mit szólnátok egy Medve- bálhoz? – folytatta. – Az nagyon jó lenne!- lelkendeztek a kicsi piszén piszék. – Rendben! Akkor kezdjük is el! – mondta Dörmi. Megkérte a kismadarakat, hogy muzsikáljanak. Örömmel ráálltak.

Dörmi megfogta Dirmi egyik mancsát. Dirmi a másik mancsával megfogta Cukorbogyó mancsát. Így kezdték a Medve- táncot. Léptek egyet jobbra, majd balra, aztán megint jobbra és ismét balra. Így táncoltak egy ideig. Közben szőrmók talpuk, ahogy járták a csürdöngölőt, dibbent- dobbant, dibegett- dobogott. Járták dimben- dombon által, árkon- bokron keresztül, fel, s alá.

Medve anyó és medve apó hallva a mulatságot, ők is kedvet kaptak a bálhoz, így becsatlakoztak a pici macikhoz. –

Ej, de jó volt a hangulat,

hisz minden mackó együtt mulat!

Erdőn, mezőn csatangoltak,

itt, ott, amott barangoltak.

Egyre jobban ripték- ropták,

nem úgy, ahogy eddig szokták!

Fent voltak a hegygerincen,

hol zord szél meglökte mindet.

 

Nagyapó gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Dörmi is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Dirmi is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Cukorbogyó is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Medve mama is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Amikor leértek mind a hegy aljába, Dörmi belegurult medve apó pocakjába. Dirmi belegurult Dörmi pici pocijába. Cukorbogyó belegurult Dirmi pici pocijába. Medve mama belegurult Cukorbogyó pici pocijába.

Egymásra néztek, jót nevettek. Medve papa megfogta Dörmi egyik mancsát. Dörmi megfogta Dirmi másik mancsát. Dirmi az egyik mancsával megfogta Cukorbogyó másik mancsát. Medve mama megfogta Cukorbogyó egyik mancsát. Így folytatták a Medve- táncot. Léptek egyet jobbra, majd balra, aztán megint jobbra és ismét balra. Így táncoltak egy ideig. Közben szőrmók talpuk, ahogy járták a csürdöngölőt, dibbent- dobbant, dibegett- dobogott. Járták dimben- dombon által, árkon- bokron keresztül, fel, s alá, egészen addig, amíg haza nem érkeztek.

Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

Gani Zsuzsa: Csöröge mulatni megy

2024. 01. 30.

Valamikor réges- régen történt, én is csak hallomásból tudom e mesét. Hát elmondom nektek. Szép téli idő volt. Hó takarta be a földet. A fákon zúzmarák, a házak ereszein jégcsapok csüngtek. Néhány ablakra jégvirágot festett a tél. Épp az ablakon bámult ki a tájra Csöröge. – De gyönyörű minden! Álomszép!- gondolta magában meghatottan. Olyan jókedve kerekedett, hogy elhatározta, mulatni megy. Így is tett. Úgy gondolta, útközben még beköszön Szalagos komájához, aki a közelben lakott. Vagy két mérföldet gyalogolt, pontosabban gurult már, mikor egy felröppenő madárka megriasztotta. Megbokrosodott és még két mérföldet gurult. Gurult, gurult a rétre. Csupa- csupa hó volt. Aztán gurult, gurult a tóhoz. Az épp be volt fagyva. Aztán gurult, gurult egyenest az erdőbe. Mindent hó takart. Aztán gurult, gurult az erdészházhoz. Üresen állt. Aztán gurult, gurult a magasleshez. Az is üresen állt. Ráadásul egyre sebesebben gurult. Aztán gurult, gurult a tisztásra. Az épp hozzá igyekvő Szalagos még jó, hogy meg tudta állítani. Azon a helyen már javában állt a bál. Így hát ők is bekapcsolódtak. Látták, hogy milyen sok a vendég. Sőt, mennyi üdítő, bor, meg sör van ott és sok- sok sütemény is. Annyit ittak, hogy jókedvük kerekedett. Nekikezdtek dudorászni. Asztán összeölelkezve táncot roptak. Perdültek fordultak jobbra- balra. Amikor vége lett a mulatságnak hazaindultak. Szembe jött velük a kis csíkos hátú. Nagyon éhes volt.  -Megeszlek te Szalagos! - Ne egyél meg csíkos hátú! Inkább gyere velünk, dudorásszunk együtt! – Ám a csíkos hátú abban a pillanatban - hamm- bekapta. Hej, megijedt Csöröge! Gurult, gurult a magasleshez. Üresen állt. Ráadásul egyre sebesebben gurult. A csíkos hátú meg csörtetett utána. Aztán gurult, gurult az erdészházhoz. Az is üresen állt. Aztán gurult, gurult a tóhoz. Az épp be volt fagyva. Aztán gurult, gurult a rétre. Csupa- csupa hó volt. A csíkos hátú meg loholt utána. Már vagy két mérföldet lótott- futott, majd kiköpte a tüdejét már, mikor egy felröppenő madárka megriasztotta. Megbokrosodott és még két mérföldet nyargalt tovább. Csörögét már réges- régen lehagyta. Az meg megkönnyebbülve gurult, gurult haza.

Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

Gani Zsuzsa: Kroki ás Ani

2024. 04. 26.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, trópusi táj, ahol a forró, száraz nappalokat derült, hideg éjszakák váltották föl.

Itt érte a legtöbb napfény a felszínt, és itt volt a legmelegebb is a sok napsütés miatt. Ezen a kies vidéken élt Kroki és Ani.

Kroki a sűrű növényzettel benőtt folyóvízben élt. Ott szeretett lubickolni, pancsolni, de olykor a nagyobb tóban is megmártózott. Imádott fürdeni. Néha órákon át mozdulatlanul lustálkodott a vízben, csak a szemgolyói árulkodtak arról, hogy ébren volt, nézelődött. Boldogan, gondtalanul élt úgy, hogy madarat lehet volna fogatni vele.  Szeretett úszni, napozni, enni, egyszerűen örült annak, hogy élt.

Ani is ebben a lassú folyású vízben, vagy a közeli tóban szeretett fürdeni. Gyakran bújócskázott az alámosott homokos partszakasz alatti üregekben. Olykor a sekély vízben pihent, vagy éppen a homokos parton napfürdőzött. Nagyon gyorsan siklott a vízben, sőt olykor döbbenetesen fel tudott gyorsulni. Élvezte a száguldást. A földön viszont elég lomhán mozgott a nagy súlya miatt. De ezt se bánta, hisz ilyenkor kellemes pillanatokban gyönyörködhetett: a csillogó, tiszta vízű tóban, a falevelek táncában, a cirógató napsütésben. Gondtalanul élte életét, a hetedik mennyországban érezte magát.

Történt egyszer, hogy mindketten megéheztek. Nem tudtak még egymásról, pedig éppen ugyanabban a tóban lubickoltak, amikor mindketten megpillantottak egy termetes halat. Nekilódultak, hogy megfogják. Egyszuszra értek oda. Kroki kapta be a halat jobbról, Ani pedig balról. Nagyon megharagudtak egymásra, hajba kaptak. Persze ha lett volna nekik!

Ölre mentek, birkózni kezdtek. Ani, Kroki köré csavarodott és megpróbálta megfojtani. Már nehezen lélegzett, mivel Ani egyre jobban szorította. Kroki a víz alá merült, de amikor feljött a felszínre, még mindig rajta volt Ani, ezért ismét lemerült. Ekkor már sikerrel járt. Ani lemászott róla, feladta a küzdelmet.

Mindketten elfáradtak, ziháltak. – Ne bántsuk egymást! – kérte Kroki. – Van itt hal bőven! Kár ezért összevesznünk. Nem éri meg – folytatta. - Igazad van! Legyünk inkább barátok! – Legyünk! Semmi sem fogja jobban gazdagítani az életünket, mint ez a barátság!- Együtt minden könnyebb lesz!- felelte Ani.

Ettől kezdve békességben éltek önmagukkal és egymással. Együtt fedezték fel a még ismeretlen világukat. Olykor könnyesre nevették magukat. Ha úgy adódott még az örömet és a fájdalmat is megosztották egymás között.

 

Így élt, itt élt Kroki és Ani szeretetben, békességben e gyönyörű trópusi tájon. Így volt, mese volt, talán igaz se volt!

 

Frissítve: 2023. Május












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!