Gani Zsuzsa: Nudli bohóc

2024. 01. 30.

Február közepe volt, közeledett a farsang. Már a tavaszt várta minden erdőlakó.

A gyönyörű liánfüzéreket bogyókkal, termésekkel díszítették fel. Minden állat, kicsi és nagy sürgött- forgott. Mindenkinek akadt tennivalója. A felnőttek rőzsékből tüzet raktak. A kispocok becsinált levest készített, a kishangya korhelylevest kolbásszal, a kisveréb szalagos fánkot sütött, az őzike rózsafánkot és a kicsi vadmalac pedig csörögét. A kisnyuszi tepsiben részeges csirkét, és a kismókus vörösboros marhapörköltet csinált. Csak úgy terjedtek az ínycsiklandozó illatok szerteszét. Idevonzotta a kicsi szarvast, aki sebesen teríteni kezdett. Falevelekből szalvétákat hajtogatott a féldiókból készített tányérok mellé. A kicsi bagoly kupacsokat rakott pohár gyanánt szépen sorba, hátha valaki harmatos vizet szeretne inni. Középre a kisvakond egy csokor sáfrányt tett.

2024. 04. 26.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, trópusi táj, ahol a forró, száraz nappalokat derült, hideg éjszakák váltották föl.

Itt érte a legtöbb napfény a felszínt, és itt volt a legmelegebb is a sok napsütés miatt. Ezen a kies vidéken élt Kroki és Ani.

Kroki a sűrű növényzettel benőtt folyóvízben élt. Ott szeretett lubickolni, pancsolni, de olykor a nagyobb tóban is megmártózott. Imádott fürdeni. Néha órákon át mozdulatlanul lustálkodott a vízben, csak a szemgolyói árulkodtak arról, hogy ébren volt, nézelődött. Boldogan, gondtalanul élt úgy, hogy madarat lehet volna fogatni vele.  Szeretett úszni, napozni, enni, egyszerűen örült annak, hogy élt.

Ani is ebben a lassú folyású vízben, vagy a közeli tóban szeretett fürdeni. Gyakran bújócskázott az alámosott homokos partszakasz alatti üregekben. Olykor a sekély vízben pihent, vagy éppen a homokos parton napfürdőzött. Nagyon gyorsan siklott a vízben, sőt olykor döbbenetesen fel tudott gyorsulni. Élvezte a száguldást. A földön viszont elég lomhán mozgott a nagy súlya miatt. De ezt se bánta, hisz ilyenkor kellemes pillanatokban gyönyörködhetett: a csillogó, tiszta vízű tóban, a falevelek táncában, a cirógató napsütésben. Gondtalanul élte életét, a hetedik mennyországban érezte magát.

Történt egyszer, hogy mindketten megéheztek. Nem tudtak még egymásról, pedig éppen ugyanabban a tóban lubickoltak, amikor mindketten megpillantottak egy termetes halat. Nekilódultak, hogy megfogják. Egyszuszra értek oda. Kroki kapta be a halat jobbról, Ani pedig balról. Nagyon megharagudtak egymásra, hajba kaptak. Persze ha lett volna nekik!

Ölre mentek, birkózni kezdtek. Ani, Kroki köré csavarodott és megpróbálta megfojtani. Már nehezen lélegzett, mivel Ani egyre jobban szorította. Kroki a víz alá merült, de amikor feljött a felszínre, még mindig rajta volt Ani, ezért ismét lemerült. Ekkor már sikerrel járt. Ani lemászott róla, feladta a küzdelmet.

Mindketten elfáradtak, ziháltak. – Ne bántsuk egymást! – kérte Kroki. – Van itt hal bőven! Kár ezért összevesznünk. Nem éri meg – folytatta. - Igazad van! Legyünk inkább barátok! – Legyünk! Semmi sem fogja jobban gazdagítani az életünket, mint ez a barátság!- Együtt minden könnyebb lesz!- felelte Ani.

Ettől kezdve békességben éltek önmagukkal és egymással. Együtt fedezték fel a még ismeretlen világukat. Olykor könnyesre nevették magukat. Ha úgy adódott még az örömet és a fájdalmat is megosztották egymás között.

Így élt, itt élt Kroki és Ani szeretetben, békességben e gyönyörű trópusi tájon. Így volt, mese volt, talán igaz se volt!

Gani Zsuzsa: A szeretet ereje

2024. 06. 18.

Katicáék egy kertes házban laktak, valahol Pest megyében. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. Egy valamiben azért mégiscsak vagyonosak voltak. Tudjátok, hogy miben? Szeretetben.

Katica testvére Kari sánta volt. Betegséggel született. Bicegve, sántikálva járt. Ettől függetlenül okos volt, kedves és jól nevelt.

Egyik nap éppen a kertben sétálgatott, hisz csodaszép idő volt. Gyönyörködött a lepkékben, ahogy virágról virágra szálltak. Rácsodálkozott a rózsabogárra, és elbeszélgetett a méhecskével.

- Nézd, az a fiú, hogy megy! – kacagott egy hatalmasat Benyó, aki egy kislánnyal haladt el

épp a kerítésük előtt.

- Miért csúfolod? Neked hogy esne, ha valamiért téged gúnyolnának ki? Te sem vagy

tökéletes! Senki se az!  Nem tehet róla, hogy beteg, hogy így született! Ha így viselkedsz, nem leszek a barátod. – mondta szemrehányón Bibi. Kari mindent hallott. Könnyek szöktek a szemébe. Nagyon fájtak neki a gúnyt űző szavak, viszont jó érzéssel töltötte el, hogy a lány így kiállt érte. Ezzel nagyot nőtt a szemében. Ekkor ért oda kishúga.

- Mi történt? Miért sírsz? Baj van? – kérdezte csodálkozva Katica.

- Nem, nincs semmi.

- Nem szeretnéd elmondani?

- Nem. – felelte kurtán a fiú, majd tovább bicegett a kertben. Elég rossz volt a hangulata. Katica sehogy se értette.

- Nézd, az ujjamra szállt egy hétpettyes!- mutatta a kislány.

- Odaadod?

- Persze, tessék! – mosolyodott el.

- Köszönöm szépen!- viszonozta a mosolyt a fiúcska.

- Aúúúú! – kiáltott fel Katica.

- Mi történt? – bicegett oda aggódó képpel Kari.

- Megszúrta az ujjam az illatos rózsa tüskéje és vérzik. De már nem is fáj!

- Mutasd, légy szíves! Megyek, hozom a fertőtlenítőt.

- Dehogy, nem kell, nem nagy ügy!

- Biztosan?

- Biztosan!

- Hát jó, ahogy gondolod. – Katica és Kari a továbbiakban együtt fedezték fel a kert csodáit: a szép kis kavicsokat, illatozó virágokat. Figyelték a csigabigát, ahogy átcsúszik a járdán a bokor irányába. – Kop! Kop! Kop! – kopogtatta meg óvatosan a hátát Katica, mire az ijedten húzódott vissza a házába.  Felemelte és vigyázva betette a bokorba.

- Így ni! Itt biztonságos- mondta kedvesen a kislány. Ekkor már Kari a hernyót figyelte, ahogy araszol a levélen.

- Vaú! Vaú! Vaú! – ugatott fel hirtelen egy kutya, aki ott rohant el a kerítésük előtt.  Katica a váratlan, erős hangtól nagyon megijedt, összerezzent. Kari ezt látva átkarolta és megpuszilta.

- Ne félj, ez csak a szomszéd Buksija! Biztosan elcsatangolt otthonról. A kislány lassan megnyugodott.

- Szeretlek!- suttogta a fiú fülébe.

- Én is kishúgom! – mondta Kari szeretetteljesen és a homlokára nyomott egy puszit. Kicsit nyálas volt ugyan, de Katicának így is nagyon jól esett. A fiú iménti fájdalma, szinte egy csapásra megszűnt. A szeretet gyógyító ereje volt az, ami csodát tett. Szinte kimaszírozta lelkéből a bánatot.

- Menjünk be, kezd hűvösödni! – mondta a kislány.

- Rendben, menjünk!- felelte a fiú.

- Kész a vacsora! – mondta édesanyjuk. Mindenki asztalhoz ült és nekilátott a falatozáshoz.

- Kakaós csigát sütöttem nektek kincseim, tudom, mennyire szeretitek!

- Köszönjük szépen!- mondták a gyerekek örömtől sugárzó tekintettel. Vacsora után Kari leszedte a terítéket, terítőről a morzsákat kirázta a kertben.

- Ti is egyetek aprócska rovarok! – mondta hangosan. Katica ez idő alatt elmosogatott, majd átölelte édesanyját, aki viszonozta az ölelést.

- Szeretlek!- suttogta anyukája fülébe.

- Én is kincsem! – mondta szeretetteljesen és a homlokára nyomott egy puszit. Kari összehajtogatta az abroszt úgy a maga módján, de nagyon igyekezett. Édesanyja átölelte.

- Köszönöm kincsem!

- Szívesen! –felelte és viszonozta az ölelést.

- Szeretlek!- suttogta a fiú fülébe.

- Én is szeretlek anyukám! – mondta Kari szeretetteljesen és a két arcára adott egy- egy puszit. Kicsit nyálas volt ugyan, de az édesanyjának így is nagyon jól esett.

- Édesapa, mit segítsek? – fordultak felé a kicsik.

- Hozzam a könyvet, amit vacsora után olvasni szoktál?- tette fel a kérdést Katica.

- Igen, köszönöm kislányom!

- Szívesen! – felelte. Átölelte, megpuszilta és azon nyomban elrobogott. Pillanatokkal később már oda is adta, majd bement a szobájába még egy kicsit játszani.

- Hozzam az olvasószemüveged?

- Igen, légy szíves, oda tettem az éjjeli szekrényemre.

- Máris hozom! – mondta határozottan és így is tett.

- Tessék, édesapám!

- Köszönöm, drága kisfiam! – mondta meghatottan.

- Szívesen! – felelte. Átölelte, megpuszilta és azon nyomban elsietett.

- Milyen csodálatos gyerekeink vannak! – mondta könnyes szemmel, elérzékenyülve az asszony.

- Bizony azok! – helyeselt büszkeségtől duzzadó mellkassal az édesapjuk.

- Pillanatokkal később már a szobájában játszott Kari, Katicával. Hamarosan jött a lefekvés ideje. Álommanó álomport hintett a szemükbe, ettől rögvest elszenderültek, miközben édes mosolyra húzódott a szájuk.

- Hogy miről álmodtak? Azt csak ők tudhatják. Ha találkoztok velük, kérdezzétek meg.

Gani Zsuzsa: Annuska, és a nőnap

2025. 03. 06.

Annuska kint a kertben a kibúvó virágtöveket, kikandikáló virágszirmokat csodálta. Egy kedves kismadár is a közelébe röppent.

- Nézd, csöppnyi madárka, már bújnak a virágok!- szólt Annuska.

- Itt a tavasz – válaszolta.

- Milyen aprócskák a friss rügyek, és hohó, itt egy lepke! Jaj, majdnem az orromra szállt!- kacagott a csöppség. – Képzeld madárka, ma nőnap van! Tudod, hogy az mit jelent?

- Nem, nem tudom.

- Ezen a napon, az egész világon minket, nőket ünnepelnek: a lányokat, anyukákat és a nagymamákat is. Tudod, én még kicsi vagyok, de egyszer megnövök és dolgozni fogok, úgy, ahogy az anyukám és a nagymamám. Aztán nekem is lesz gyermekem és őt fogom majd nevelni és tanítani.

- Nekem is vannak fiókáim. Tanítom és nevelem őket egészen addig, amíg önállóak nem lesznek.

- Komolyan?- nézett tágra nyíló szemekkel a csöppség.

- Komolyan!

- Muszáj anyukámnak dolgozni, mert, most csak apa dolgozik. Ki kell fizetni a számlákat, és ennivalót is venni kell. Olykor ruhákat is, bár anya meg szokta varrni, amíg még lehet, de van, amikor teljesen elhasználódik. Ja, meg a babámnak is most stoppolta meg a zokniját, mert kilyukadt. Nekem is megmutatta hogyan kell, később én is fogok neki segíteni.

- Segíteni?

- Igen. Eddig is segítettem: teregetni, hajtogatni, pakolni. A szobámban mindig én csinálok rendet. Egyébként a virágokat is én szoktam meglocsolni.

- Nagyon szorgalmas vagy!

- Köszönöm szépen a dicséretet- pirult el Annuska.

- Most búcsúzom, várnak a fiókáim!- köszönt el a kismadár.

- Viszontlátásra!- felelte a csöppség. Ekkor ért haza édesapa. Egyszerre érkezett a szomszéd Palkóval. Mindketten vadvirágokból készült csokrot hoztak.

- Boldog nőnapot kívánok!- köszöntöttek fel.

- Köszönöm szépen!- ugrottam jókedvűen apa nyakába. Olyan boldog voltam!

Vázába tettem a kedves kis csokraimat, majd Palkóval játszani mentem.

Gani Zsuzsa: Kroki, aki elvesztette a fogát

2024. 04. 03.

Kicsi Kroki a legtöbb idejét az édesvízben töltötte. Naphosszat fürdött, úszott és lubickolt. Olykor-olykor azért kijött a partra is napozni.  Kedvenc időtöltése az volt, amikor órák hosszat lustálkodott a napon, ráadásul mozdulatlanul.

Ám a fél szeme mindig nyitva volt alvás közben. Olyan volt, mintha kacsintana. Te tudsz kacsintani? Kroki megéhezett, korgott a gyomra.

- Jaj, de éhes vagyok! Azt hiszem, hogy vadászni fogok-gondolta. Arra jött az antilop.

- Na, most levadászlak!- azzal indult is. Azonban az antilop észrevette és menekülőre fogta.

- Hé, kis barátom, gyere vissza!

- Dehogy megyek!- kiáltotta oda futás közben.

- Na, ez elment!- búslakodott kicsi Kroki.- Most mit egyek? Hm. valami husi szagot érzek. Ó, egy elhullott tetem! Valaki elkaphatta és a javát itt hagyta.

- Jó lesz ez nekem!- örvendezett. Azonban alighogy beleharapott, kiesett az egyik foga. Keservesen sírva fakadt. Arra jött egy nagyobbacska krokodil.

- Mi történt? Miért sírsz, miért búsulsz kis barátom? – kérdezte.

- Hát, hát, csak… kiesett a fogam – biggyesztette le húsos ajkait Kroki.

- Ó, hát csak ennyi a baj? Ez nem nagy probléma, mert ha a mi fogunk kiesik, hamar előbújik az új fog.

- Tényleg?- ámuldozott.

- Hát persze! –  A krokodil elment. Kroki abbahagyta a búslakodást és folytatta az evést. Az utolsó cafatig fölfalta.

- Ó, de jól laktam! Most lepihenek, és újra süttetem magam a napon.

Mire újra megéhezett, már ki is nőtt az új foga.

Gani Zsuzsa: A divatbemutató

2024. 06. 18.

Divatbemutatóra készültek az erdő vadjai. Közösen felállították a színpadot és feldíszítették. A háttérben halk zene szólt. A jó hangulathoz, még a szép idő is rásegített.

Kezdték a rovarok. Kecsesen röppent a szitakötő. Illegette-billegette magát a lepke, csodaszép azúr ruhácskájában. A pöttyös katica szárnyfedőit széttárva röppent virágról- virágra. Milyen kedves volt! Zümmögve vonult csíkos ruhájában, kosárkájával az aprócska méhecske. Jaj, de bájos volt!

Ezután a kétéltűek mutatták be legújabb ruhakölteményüket. Hatalmasakat ugorva vonult a béka. Kicsapta ragadós végű nyelvét, majd brekegve haladt tovább.

A hüllők következtek. Elől andalgott a teknős a páncéljában. Mögötte csúszott a sikló és a kígyó, természetesen a legújabb divat szerint öltözve. Gyönyörű pikkelyüket mindenki megcsodálta.

Az emlősök közül a kicsik kezdték. Jött a nyuszi szép barna ruhában, süni összegömbölyödve gurult, majd kihegyezte tüskéit, és sorra közeledett a többi. Érkeztek a nagyok: a medve, a hiúz, a szarvas, az őz, a vaddisznó, a farkas, a róka és a többi. Hát nem is tudom, hogy melyiknek volt szebb a ruhája! Nehéz dolga lesz a bírálóbizottságnak az biztos, mert én nem tudtam volna választani. Sorba mindegyik bemutatta miben ügyes, persze az új külsőben.

Legutoljára a madarak következtek. Elsőként a nagyok. Hatalmas szárnyaikkal hasították a levegőt, mint a repülőgépek. Utána röppentek csicseregve a kismadarak, majd aprócska, pihe-puha testükkel szárnyaltak a kifutó felett. Hát hogy ők milyen gyönyörűek voltak! Egyszerűen nem bírtam levenni róluk a tekintetem.  Egyik, másik még a vállamra is ráröppent.

Amíg a zsűri tanácskozott, addig ettek-ittak a terülj-terülj asztalkáról a modellek a vadonatúj ruhájukban.

- Vajon ki lesz a győztes?- kérdezték a nagyvadak.- Talán a kismadarak?

- Lehet, hogy a rovarok, vagy a kétéltűek, netán a hüllők? Mindegyiken jól állt a ruha.

- Nem szoktam a legújabb divat szerint öltözni- mondta a vaddisznó,- jobban szeretem azt, ami kényelmes.

- Na nézzétek, már érkezik is a bírálóbizottság!- kiáltott fel a róka.

- Üljünk le!- így a róka. Mindenki leült valahova. Az egyik zsűritag elővett egy kalapot, benne sok-sok név volt.

- Nem volt egyszerű a döntés-kezdett bele-mondhatni lehetetlen. Ezért úgy döntöttünk, hogy valaki a kalapból ki fog húzni egy nevet.

- Ki fogja kihúzni?- tette fel a kérdést a bagoly.

- Gyere bagoly, te húzd ki légyszíves!- A sün nevet olvastam.

- Köszönöm! Gyere süni, húzd ki légy szíves a győztes nevét!

- Csíkos ruhájában az aprócska, szorgos méhecske nyert- felelte.

- Gratulálok, icipici méhecske te vagy a győztes!- hatalmas tapsvihar köszöntötte a divatbemutató nyertesét.

Mindenki együtt örült az aprósággal és tovább ettek-ittak, jót mulattak az erdő vadjai a tisztáson.

Gani Zsuzsa: Esőleső

2024. 06. 18.

Jól megrágcsáltam a fákat, szépen sorban, jóllaktam.  – gondolta magában a hód. - Pihenésképpen beülök a csónakba, amelyik ide van kikötve. Olyan vadregényes ez a fákkal benőtt mocsaras rész! Megnézem a tó csodálatos élővilágát. Gyönyörű idő van, hétágra süt a nap, csak egy-két bárányfelhő van fenn az égen.

Lám, itt a hódvár! Itt lakom. Pont mellette haladok el.  – De mi ez az érzés? Vadul ver a szívem. Azt hiszem, hogy boldog vagyok.

De szép ez a tündérfátyol! Álomszép! Nagyon szeretek benne gyönyörködni. Annyi szépség van itt a tavon, hogy minden alkalommal találok valami újat. Csak a kezeimet kell érte kinyújtanom. Egész nap csak fütyörésznék jókedvemben!

Látjátok ezt a szépséges tavirózsamezőt? Egész nyáron virít, és sokféle színben pompázik. A sárga, a rózsaszín és a fehér a kedvencem.

Ó, és itt a madárrezervátum! Mennyi, de mennyi pompás madár! A kormorán épp az ágon pihen. Látjátok? Könnyű felismerni a fekete tolláról, hosszú nyakáról, csőréről és a farkáról. Nem mindennapi látvány az sem, ahogy halászik a vízben.  Jé, a kis vízityúk az ingoványos talajon szaladgál! Látod a függő cinke fészkét? Nagyon nehéz észrevenni, úgy megbúvik az ágak között. Olyan csend van, hogy még a légy zümmögését is meg lehetne hallani! Egy szó, mint száz, mesés ez a paradicsom.

Úgy látom, hogy gyülekeznek a felhők, duzzadnak az esőfelhők. Sebaj, mire elered, addigra már a parton leszek. Ááááá- ásítottam- azt hiszem elálmosodtam, az idő teszi.

Milyen finom illatok!- mosolyogtam magamban, miközben jó nagyokat szippantottam a friss levegőből. Lassan partot értem. Kikötöttem a csónakot és a hódvárhoz úsztam. Onnan gyönyörködtem tovább a vízi paradicsomban és akkor eleredt az eső.  Miközben néztem a vízben egyre sűrűbben fodrozódó esőcseppeket, gondolataimba merültem. Vajon jó az eső? Igen, egészen biztosan. Minden évszakban esik. A növények fejlődéséhez elengedhetetlen.

- Megtisztítom a levegőt- mondta a kis esőcsepp.

- Halk kopogásod az ablakomon megnyugtat engem-felelte a hód.

- Ez nagy öröm a számomra- folytatta, majd belecsobbant a tóba.

- Még jobban behúzódok a váramba. Olyan borús és lehangoló lett a mai nap, de az eső fontos és szükséges. Megvárom, amíg kisüt a mosolygós és barátságos nap. Fénye sokat jelent a számomra.

Gani Zsuzsa: A kis Michelin-csillagos séf

2024. 06. 18.

Először is bemutatkozom: Masni vagyok. Michelin-csillagos séf szeretnék lenni, ezért pedig bizony tenni is fogok. Tudom, hogy semmi se hullik magától az ölembe. De kezdjük is az elején.

Cincin olyan finomakat főz, pedig nem is tanulta. Született tehetség. Szeretnék én is olyan jó ételeket készíteni, sőt még jobbakat is. Azt hiszem, be kell iratkoznom egy főzés, sütés tanfolyamra. Megtanulom az alapokat és sok- sok gyakorlás után egyre ügyesebb leszek. Aztán, amikor úgy érzem, hogy eljött az ideje, meghívom Cincint és megvendégelem. Mit gondoltok? Ugye jó ötlet?

Akkor hozzá is kezdek. Éppen indul egy tanfolyam és nincs is messze a lakóhelyemtől. De jó! Viszem a füzetemet, ceruzámat, hogy tudjak jegyzetelni, és egy kis ennivalót, innivalót, hogy a szünetben falatozzak. Így ni! Na, sietek.

De jó volt az első nap és milyen sokat tanultam! Képzeljétek, Fanfan akkorát esett a kövön, hogy jókorát koppant a térde. Még jó, hogy rajtam, csúszásmentes, zárt cipő volt. Mirkó pedig leöntötte magát egy lábas vízzel. Csurom vizes lett. Ha lett volna vízhatlan köténye, nem is ázott volna át a ruhája. Arról nem is beszélve, hogy Manci haját is megkóstoltuk, nem csak az ételt. Tudjátok, hogy miért? Hát persze! Nem kötötte össze, nem tett fel védősapkát úgy, ahogy mi. Azért én is ügyetlenkedtem, mert olyan éles volt a kés, hogy majdnem megtörtént a baj, ám szerencsém volt. De hiszen ez volt az első nap, és azt mondják, hogy minden kezdet nehéz. Szóval, van idő megtanulni. Az a fontos, hogy nagyon figyeljünk a tanítóra. Azt csináljuk, amit mond, amit kér, és sokat gyakoroljunk.

Hónapok teltek el. Már levizsgáztunk a főzésből, sütésből és mindenből, amit tudnunk kellett.

Hamarosan a cukrászatot fogom tanulni. Képzeljétek el, hogy akikkel együtt jártam a szakács iskolába, azok közül sokan beiratkoztak velem együtt a cukrász tanfolyamra is! Sokkal könnyebb lesz így, ismerősök között. Egyébként már dolgozom. Egy üzemi konyhán a séf mellett. Nagyon fogom őt figyelni, minden mozdulatát ellesem, hogy minél nagyobb gyakorlatom legyen.

Túl vagyok az első napon a cukrász iskolában. Hát itt se volt minden fenékig tejfel! Nem volt kolbászból a kerítés, de mondhatni egészen jól sikerült a nap. Ha hazaérek, megtanulom, amit lejegyzeteltem, sőt gyakorlok is, nem egyszer, hanem százszor. Tudjátok, szeretnék Cincinnél sokkal jobb lenni. Nagyon nehéz ám munka mellett tanulni, de semmi le lehetetlen. Minden kitartás és akarat kérdése. De már más is a célom. Elmondjam, hogy mi az?

Megismerkedtem és összebarátkoztam Pamacs nyuszival, őt is szeretném meglepni.

Sok-sok idő eltelt. Már levizsgáztunk a cukrászatból és mindenből, amit tudnunk kellett. Hamarosan a mestervizsgát fogom letenni. Tudjátok, hogy mennyi tanulás, szorgalom és kitartás kellett hozzá? De megérte, hiszen sok újat tanultam, barátokat szereztem és még a szerelem is rám talált.

Elárulok nektek egy titkot, de el ne mondjátok senkinek! Ha Michelin-csillagos séf leszek, feleségül veszem Pamacs nyuszit. Előtte még megvendégelem őt, az új barátaimat és természetesen Cincint is.

Képzeljétek, már én vezetem az étterem konyháját! Úgy örülök! Már közel a cél. Úgy érzem, hogy egyre tökéletesebb a tudományom a szakácsművészet területén. Azért még mindig tanulok, mert a "Jó pap is holtig tanul". Egész életünkön át gyűjtjük a tapasztalatokat, és a tudást.

Képzeljétek, Michelin-csillagos séf lettem, olyan boldog vagyok! Ugye ti is velem örültök, hogy a legszebb álmom valóra vált? Már meg is szerveztem egy ünnepséget, ki is küldtem a meghívókat. Nagyon izgatott vagyok.

Eljött a nap nap. Megterítettem az asztalt, egyszerű, de nagyon szép lett. Már érkeznek is a vendégek. Hogy szavamat el ne felejtsem, megkértem mindenkit, hogy ne hozzanak, legfeljebb egy szál virágot az asztali vázába.  Köszöntöttem a vendégeket, úgy ahogy illik és hellyel kínáltam. A virágokat vázába tettem. Ott illatozik az asztalon.

- Hozom az első fogást, a levest.

- Masni, ez igazán finom!- nyalta meg a száját Fanfan és Mirkó. – Tudjátok, hogy dagadt a mellem a büszkeségtől? Miután az utolsó cseppig elfogyott a leves, leszedtem a tányérokat és kivittem a konyhába.

- Hozom a második fogást, a főzeléket hússal és salátával.

- Masni, ez aztán igazán finom!- nyalta meg a száját Manci és Pamacs nyuszi. – Képzelhetitek, hogy örültem!

- Hozom a harmadik fogást, a tortát.  Pamacs nyuszinak tálaltam fel utolsóként. A fülébe súgtam, hogy a dekorációba óvatosan harapjon bele. Tudjátok, hogy miért? Kitaláltátok a gondolatomat? Egy jegygyűrűt rejtettem el benne.

- Jé, egy jegygyűrű! De gyönyörű!- örvendezett Pamacs nyuszi.

- Leszel a feleségem? – tette fel a nagy kérdést Masni.

- Igen, boldogan!- rebegte Pamacs nyuszi.

- Akkor felhúzom rád az eljegyzési gyűrűt- mondta ünnepélyes hangon. Hatalmas üdvrivalgásban tört ki a vendégsereg.

- Masni, minden finom volt! Azt mondom, hogy megérdemelten lettél Michelin-csillagos séf - nyalta meg a száját- Cincin.  Nagyon örültem a hatalmas elismerésnek és hogy beérett a munkámnak, a kitartásomnak a gyümölcse.

- Sok boldogságot kívánunk!- köszöntötték a jegyeseket a vendégek.

Hamarosan összeházasodtak Pamacs nyuszival, és sok kis nyuszika született. Máig is élnek nagy boldogságban, szeretetben, egyetértésben, ha még meg nem haltak.

Gani Zsuzsa: A kagyló titka

2024. 06. 18.

Hol volt, hol nem volt, valahol nagyon messze, az azúrkék tenger mélyén, ott lakott Icinke-picinke, a halacska. Nagyon kíváncsi volt. Egyik nap megszámlálhatatlanul sok kagylót talált. Talán annyit, mint ahány vízcsepp van a tengerben. Ott hevertek a tengerfenéken. Nézte, nézegette, forgatta őket az uszonyai között, mert egyik szebb volt, mint a másik. Nehezen tudott ellenállni e természet alkotta szépségeknek. Egyszer csak felkiáltott, azaz apró gyöngyök bugyogtak fel a szájából:

- Hű, ez a legszebb!- bugyborékolta Icinke-picinke, majd a füléhez tartotta a kagylót és meghallotta benne a tenger zúgását. – Micsoda titkot őrzöl, kedves kagyló!

- Azért hallod bennem ezeket a hangokat, mert a kemény házam és a sima, kanyargós üregem kiválóan alkalmas arra, hogy felerősítse és visszaverje a környezet hangját.

- De érdekes! - bugyborékolta Icinke-picinke, majd tovább hallgatta a titokzatos visszhangot.

Addig fülelt néma csendben, amíg fel nem fedezett a tenger mélyén valami egészen más titkot. A legkülönlegesebb kagylót óvatosan visszatette a többi közé.

Hogy mi az a másik titok? Az már egy másik mese lesz.

Gani Zsuzsa: A varázstó

2024. 06. 18.

Gondoltátok volna, hogy egy mélységesen mély árokból, annyi cseppecske tör fel a felszínre szempillantásonként, mit ahány csillag tündöklik az égen?

Talán egy alvó óriás szuszog, vagy egy hétfejű sárkány szundikál a tó mélyén. Lehet, hogy az utóbbi alussza ezeréves álmát a forrásbarlangban és onnan tüsszögi fel a vizet. Ki tudja. Lényeg az, hogy ebben a varázstóban valami titok rejtőzik.

Amikor lubickoltam benne, úgy éreztem, mintha valami megcsiklandozná, megbizseregtetné a hátam. Nagyon jól esett. A farkincámat és az uszonyaimat is megmasszírozta.

Valószínűleg egy barátságos óriás, vagy egy jólelkű sárkány lehetett. Sose láttam, hiába evickéltem egészen le a tó fenekéig. Persze a kráterbe nem úsztam le, ahhoz nem voltam elég bátor.

Gondoltátok volna, hogy a tó fenekén gyógyiszap van? Nem gondoltam én se, egészen addig, amíg ki nem próbáltam. Jól meghemperegtem benne, sőt be is kentem vele magam. Tetőtől-talpig szürke lettem.

- Hát te meg ki vagy?- kérdezte jóbarátom Vadponty.

- Ki más lennék, mint Fogasponty.

- Ezt nem gondoltam volna! – hökkent meg egy pillanatra.

- Persze, mert bekentem magam pakolással. Téged is maszatoljalak be?

- Nem köszönöm. Nem úgy nézel ki, mintha beteg lennél! Azok használják, akiknek fáj valamilyük– kacagott fel barátja, miután Fogasponty lemosta magáról a kencét.

- Nem is vagyok beteg, csak olyan jó mulatság volt. Van kedved felfedezni a varázstavat?

- Nem szeretnék a forrásbarlanghoz úszni,- ha erre gondolsz- az tiltott terület. A szüleim se engedik meg.

- Á, dehogy is, azt az enyémek se, a felszín közelében gondoltam.

- Az jó! Persze, nagyon szívesen. Már egy jó ideje terveztem, hogy felúszok a felszínre.

- Akkor rajta! Most elég hűvös a levegő, ezért kevés a fürdőző. Inkább a fedett részen áztatják magukat. – mondta Fogasponty.

- Nézd, de szép ez a ciklámenszínű tündérrózsa!

- Milyen szép a virágja, gyönyörű látvány!

- Odasüss! Milyen vastag a páraréteg, ami ott lebeg a tó felszíne fölött! Vajon mitől libeg?

- Szerintem azért, mert meleg a víz, a levegő pedig hűvös.

- Igazad lehet- felelte Vadponty.

−      Hé, Ezüst Sügér! – kiáltott fel Fogasponty. – Te olyan sokfelé jársz a tóban. Nem láttál semmi furcsát, vagy gyanúsat mostanában?

−       Nem láttam, de azt hallottam, hogy a tó mélyén a katlanban, egy alvó óriás szuszog, vagy egy hétfejű sárkány alussza ezeréves álmát– mondta Ezüst Sügér. – Menjetek csak a tó mélye felé, akkor ti is meghalljátok a szuszogását.

- Nem, dehogy, mi is hallottuk ezt a mesét.

- Mesét? Biztos, hogy ez csak mese?

- Igen, egészen biztosan az, mert nem hiszünk sem az alvó óriásban, sem a hétfejű sárkányban. Ugye te se Vadponty barátom?

- Hát nem is tudom. Azért fő az óvatosság- mondta.

- Na, jó, mindenesetre én biztosra veszem, hogy itt valami egészen másról van szó.

- De miről? – nézett rá csodálkozva Vadponty és Ezüst Sügér.

- Csupán csak arról, hogy ez egy mélyről feltörő gyógyvíz. Az anyukám is így gondolja. Azért olyan jó érzés a simogató vizében lubickolni.

Valóban nagyon kellemes, ahogy megcsiklandoz, megbizseregteti a hátam, ahogy a farkincámat és az uszonyaimat is megmasszírozza- mondta Vadponty és Ezüst Sügér.

A varázstó azóta is masszírozza a három halacskát. Ha nem hiszed, járj utána!

Frissítve: 2023. Május Vissza az oldal tetejére