Bejelentés



Mesék, történetek gyerekeknek

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










Gani Zsuzsa: Anyák napja a Hájas családban

2020. 05.01.

 

Édesanya most is, mint mindig édes, pihe-puha, bársonyos puszival ébresztette csöppségeit. - Ébresztő hétalvók, reggel van. Óvodába, meg iskolába kell menni! - Jó, jó, édesanya, csak még egy kicsit - és máris a másik oldalára fordult Angyalka és aludt tovább. A többiek lassan kinyitották a szemüket. Hol az egyiket, hol a másikat. Közben hatalmasokat ásítottak. Édesanya tovább cirógatta őket. Hol az egyiket, hol a másikat. - Ébresztő álomszuszékok, reggel van. Óvodába meg iskolába kell menni. Vár az óvó néni és a tanító néni. - Jó, jó, édesanya, csak még egy kicsit – várnak a gyerekek is! - erre már kinyitották a szemüket. Hol az egyiket, hol a másikat. Közben hatalmasokat ásítottak. Csillag kikecmergett az ágyból, nyála még folyt le a szájáról. Vitéz elég zilált állapotban kelt fel, igyekezett a mosdóban rendbe szedni magát. Levente a papucsát keresgélte egy darabig a csipás szemével. Bíborka szemét törölgetve kelt fel a jó meleg ágyból. - Ébresztő Angyalka, reggel van! - Édesanya cirógasd még egy kicsit a buksimat, légyszíves, úgy könnyebb az ébredés. - Jó, jó, egy picit simogatlak, de aztán keljél, mert az idő sebesen száll tova. – Rendben!- dünnyögte félálomban. Egy picit még hagyta magát kényeztetni, de aztán ő is felkelt. Édesanya segített gyermekeinek az öltözködésben, kinek többet, kinek kevesebbet. - Még jó, hogy este kikészítettük, hogy reggel mit kell felvenni, így nem kell keresgélni! - mondta mosolyogva. Már mindenki ott ült az asztalnál. Édesanya tálalta a frissen lefőzött forró kakaót, és a finom vajas kalácsot. Ma is nagyon korán kelt. Mire a gyermekeit ébresztette, már mindennel elkészült. Hamar elfogyott a reggeli. Mindenki sietett a mosdóba a hátralevő teendőket elvégezni, majd vették a kabátot, cipőt és a sapkát. Addig anyukájuk még elmosogatta azt a pár edényt. Aztán igazított, csinosított rajtuk még egy csöppet, majd máris zárta az ajtót és indultak. Apa már rég elment a munkába. Így üres lett a ház. A Hájas család először Csillagot és Leventét kísérte az iskolához, ahol elbúcsúztak egymástól. Édesanya még mondott nekik pár bölcsességet, majd átölelte őket és megpuszilta. Miután elbúcsúztak egymástól, az óvoda felé vették az irányt egymás kezét fogva, beszélgetve. Először Vitézt, Bíborkát, majd Angyalkát kísérte be a csoportba édesanya, miután segített nekik levetkőzni és elrendezni a ruhadarabjaikat. A csoportszoba ajtajában elköszöntek egymástól: - Uzsonna után itt leszek! Akkor most én is megyek dolgozni. Érezzétek jól magatokat! - homlokukra még rányomott egy cuppanóst, majd sietve távozott. Hamar elröpült a nap. Egyszer csak anya ott állt újra az ajtóban. Elköszöntek az óvó nénitől és a kicsik örömmel ugrottak édesanya nyakába. – De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak!- mondták neki. Anya arcáról egy könnycsepp gördült le a földre, olyan jól esett neki ez a fogadtatás. - Édesanya!- nézd mit készítettünk neked Anyák napjára - fogadd szeretettel!- Édesanya meghatódva köszönte meg. Óvatosan eltette őket. Nagyon vigyázott rájuk. Segített felöltözni csemetéinek, akik közben megállás nélkül mesélték élményeiket, úgy ahogy édesanya is. Ezt követően jó szorosan megfogták egymás kezét és együtt mentek az iskolába a többiekért. Félúton találkoztak. Látták, hogy a zöld lámpánál figyelmesen sietnek át testvéreik. Miután átértek köszöntötték egymást és együtt mentek hazafelé. Útközben még bementek a közeli boltba ennivalót venni. Anya szatyrokkal megrakodva indult ki a boltból. – Hadd segítsünk! - mondták egyszerre a csemeték. Mindenki kapott egy szatyrot és így édesanyának könnyebb volt a teher. Hamarosan hazaérkeztek. Mindenki levetkőzött, helyére tette a kinti ruháit, s felvette a bentit. Gyorsan elvégezték a mosdóban a teendőket. Anya közben készítette a vacsorát. Látva ezt Csillag és Levente, szinte rutinosan kezdett teríteni az asztalon. Vitéz Bíborkával a mosógépből vette ki a kész ruhákat. Amíg Angyalka a szárítóról levette és hajtogatni kezdte a megszáradt ruhákat, Vitéz és Bíborka teregetni kezdett. Miután elkészültek, segítettek Angyalkának szétválogatni az összehajtogatott ruhadarabokat, s vitték a helyére. Mire elkészültek, a vacsora is kész volt. Kézmosás után mindenki asztalhoz ült. Közben apa is hazaérkezett. Örömmel fogadták. Kellemes hangulatban társalogtak egymással vacsora közben. Miután jól laktak, amíg Csillag és Levente leszedték az asztalt, édesanya elmosogatott. Vitéz és Angyalka apával társalgott. Édesanya, amíg átnézte Csillag és Levente füzeteit, kikérdezte a leckét és megnézte, hogy pakolták el másnapra a tanszereket, addig a kis óvodások társasjátékot játszottak apával. Később a többiek is becsatlakoztak. Utána még mindenki egy kicsit külön vonult. Anya olvasott, apa a laptopját nézegette, a kicsik pedig a kertben ugrabugráltak. Közben a nagyok egy pillanatra bejöttek, odamentek az anyukájukhoz hátuk mögé dugott kézzel: - Édesanya!- nézd mit készítettünk neked Anyák napjára - fogadd szeretettel! - Édesanya meghatódva köszönte meg. Óvatosan eltette őket. Nagyon vigyázott rájuk. Aztán közelgett a lefekvés ideje. Csillag és Levente lezuhanyozott, egyedül átöltözött pizsamába és lefeküdtek. Még egy kicsit olvasgattak az ágyban, amíg a kicsik még pancsikálták a kádban. Édesanya megtörölgette őket és átöltöztette pizsamába. Először Angyalkát fektette le, majd betakargatta. Ma épp Hortobágyi Csikó meséit kezdte mesélni, amikor a többiek is fürgén felugrottak az ágyra jó szorosan anyához és tátott szájjal hallgatták a mesét. Három mesét is kikönyörögtek tőle. De azután mindenki szó nélkül bebújt az ágyába. Édesanya mindenkihez külön-külön odament, betakargatta őket és jó éjt-puszit adott. Leoltotta a villanyt és kiment a szobából. A nagyok is lassan álomba szenderültek. Anya és apa fáradtan bújtak ágyba. Egyszer csak Angyalka megjelent édesanya ágya mellett: – Én nem kaptam puszit! - Dehogynem, kaptál kincsem! - Édesanya újból felkelt, ölébe vette a legkisebb csemetéjét és visszavitte az ágyába. Három bársonyos, pihe-puha puszit adott a dundi pofikájára, majd ismét betakarta. Addig-addig cirógatta az ágya szélén ülve, amíg el nem aludt.

 


Gani Zsuzsa: Édesanya, úgy szeretlek!

2024. 04. 13.

Kint sétálgatott Panka a kertben, pörgős szoknyácskában, pillangós masnival a hajában, melybe bele- belekapott a rakoncátlan tavaszi szellő.

Vidáman dudorászott, gondtalanul ugra- bugrált. Kíváncsian nézegette a bodobácsokat, a hétpettyest, amikor egyszer csak az a mutatóujjára szállt. – Egy, kettő… hét- számlálgatta a fekete pettyeit. Aztán, huss!- elrepült. Hosszasan nézett utána.

Cirógatta rózsás orcáját a kikeleti napsugár, füttyögött neki a kis feketerigó a fa ágáról. – De szépen dalolsz kedves kismadár! – Köszönöm kedves szavaid! – Énekelnél az édesanyámnak is? Ma van anyák napja! – Persze, nagyon szívesen, csak hívd ide nyugodtan! – Köszönöm szépen, mindjárt hívom, csak szedek még egy csokor virágot neki, tudom, hogy mennyire szereti a vadvirágot!- Panka szedett egy csokor sárga virágot, még a nevét nem tudta, de nagyon megtetszett neki. – De szép virág! Ennek biztosan örülni fog az anyukám! Már hívom is! – gondolta és szaladt is hozzá. – Anyukám, anyukám, gyere ki egy kicsit! – Megyek drága kicsi lányom! – Gyorsan elzárta a lángot a tűzhelyen, félrehúzta a lábast, felvette a kinti papucsát és sietett, amennyire a lába bírta. Panka eldugta a háta mögé a csokrot. – Mi történt drága kincsem? Miért hívsz? – Gyere anyukám, van egy meglepetésem!- azzal megfogta a kezét és a fához vezette. A fa előtt megálltak. -

A hüvelykujjam ragaszkodik,

mutatóujjam megcirógat,

a középső ujjam csókolgat,

gyűrűsujjam rólad álmodik,

kisujjam mindennél jobban szeret. – Ekkor átnyújtotta a vadvirágcsokrot. – Boldog anyák

napját kívánok!- A kisrigó édes dalba kezdett.  – Köszönöm szépen drága kicsi lányom ezt a gyönyörű ajándékot! Milyen pompás pitypangcsokor! – Meghatottan ölelte át Pankát, szeméből közben patakzott az örömkönny. - Édesanya, úgy szeretlek! – súgta a fülébe a kicsi lány.

Gani Zsuzsa: A legcsodálatosabb vasárnap

2024. 04. 09.

Április volt.

Szerteszét szórta sugarait a Nap, tündökölt a fény.  Felszabadultan, gondtalanul szállt a fodros felhő, odafenn az égen. Millió virág illatozott a réten, a dombon, az erdőben, a mezőn, a hegyen, s a völgyön. Sárga szirmú pitypang nyílt az üde zöld réten. Millió! Millió! Mosolyogva szállt a lepke: - de szép a tavasz!- Édes hangon fütyült a rigó: - ó, de boldog vagyok! - Jókedvűen felelt rá a pacsirta: - milyen színes, tarka- barka a világ! – Ekkor lépett ki a házuk ajtaján két aprócska gyermek. – Nézd, mennyi, de mennyi virág! – Mennyi hófehér szirom van a fán! – Milyen gyönyörű! – Milyen édesen csivitelnek a kismadarak! – beszélgettek lelkendezve egymással. –

Nézd, a szomszéd néni hasa mekkorát nőtt! –Lehet, hogy hamarosan meg fog születni a baba! – Lehet! – Teltek- múltak a napok. Május lett. Kinyílt az orgona, körötte zsongtak a méhek. – Édesapa! Édesapa! Vágjál légy szíves három szálat belőle! – Nekem is, kérlek! – kérték a kicsik.  – Rendben! Máris vágok nektek belőle. –

Drága, nagymamám!

Itt egy szál orgona,

nagy szeretettel hoztam.

Illata csókolgat,

szívem is belefontam. – szavalták a kicsik lelkesen, a padon pihenő nagyinak. Még be se fejezték a verset, amikor nagymamájuk szeméből már patakokban folyt a könny és hevesen dobogott a szíve. - Köszönöm szépen! Nagyon köszönöm! – ölelte át unokáit megilletődve. – Szívesen!- mosolyogtak a kicsik csillogó szemekkel és átadták az egy- egy szál orgonát ölelés és cuppanós puszik kíséretében és máris szaladtak tovább az anyukájukhoz, aki épp a virágokat öntözte.-

Itt van egy szál orgona,

a mi kertünkben nyílt neked.

Szívedhez szól illata,

nézd, megsimítja lelkedet!

 

Drága, édes anyukánk,

álmot hintő meséd nélkül,

nem telt el még egy nap sem,

s ha itt vagy, kigyúl a fényünk.

 

A te két kis csemetéd

tudod, hogy mennyire szeret?

Megcsókolunk anyukánk:

mondd, mitől könnyes a szemed?  - szavalták a kicsik lelkesen, édesanyjuknak. Még be se fejezték a verset, amikor anyukájuk szeméből már folyt a könny és vadul vert a szíve. - köszönöm szépen! Nagyon szépen köszönöm! – ölelte át gyermekeit meghatódva. – Szívesen!- mosolyogtak a kicsik boldogan és átadták az egy- egy szál orgonát ölelés és sok- sok nyálas puszi kíséretében. - Édesapa! Édesapa! Átmehetünk a szomszéd nénihez? Ő is anyuka lett. Megszületett a babája. – Gyere, együtt átmegyünk hozzá! Be még nem mehetünk, mert nagyon pici a baba, de a kapuban felköszönthetitek. – De jó! De jó! – lelkesedtek a gyerekek. Így is történt. Az újdonsült anyukát, a szomszéd nénit is felköszöntötték, aki nagy örömmel fogadta el az egy- egy szál orgonát. –

 

Ez volt a legcsodálatosabb vasárnap!

 

Gani Zsuzsa: Nagymamánál

2024. 05. 04.

- Kop- kop, kop- kop- Meglepetés!- kiáltotta boldogan Ilike, amikor nagymamája szélesre tárta az ajtót. Örömtől sugárzó arccal ugrott a nyakába.

- Megjöttünk!- ujjongott Imike is, nagyija láttán. – Gyertek be drágáim, úgy hiányoztatok! Már

nagyon vártalak benneteket! – Kétszer se kellett mondani, már mentek is be. Nagymamát eközben oly szorosan ölelték jobbról és balról is, hogy majd feldöntötték. – Jól van! Jól van! Drágáim! – kacagta el magát. - Úgy örülök, hogy láthatlak benneteket! Minden nap a fényképeiteket nézegettem. – Hogy megnőttetek az előző látogatás óta! – Nézd, nagymama, milyen hosszú lett a hajam! Édesanya pillangós masnit tett bele. – Gyönyörű, Ilike!- lelkendezett. - Nézd, nagymama, új szemüveget kaptam! Ezzel, sokkal, de sokkal jobban látok! – Milyen jól áll, Imike! – dicsérte meg.  A kicsik csak csacsogtak és csacsogtak, nagymamájuk pedig nem győzött kérdéseikre válaszolni. Türelmesen hallgatta minden mondandójukat. Egyszer csak csönd lett. – Nagymami, szeretnénk valamit mondani!- csicseregték a kicsik. – Mit? Hallgatom! – felelte érdeklődve. Ekkor odaálltak elé, hátuk mögé dugták a kezüket. Mintha fogtak volna benne valamit. -

 

Kék nefelejcs van kezemben,

mert tudom azt, hogy szereted.

Nagy örömmel szedtem neked:

mondd, mitől könnyes a szemed?

 

E madárdalos szép napon,

szívem csak is neked dalol. -

Mondd meg nekem, te is hallod?-

Egy darabját neked adom!  - Szavalták egyszerre, majd a vers végeztével átnyújtották a virágcsokrokat. – Köszönöm szépen! Ez igazán szép volt! - rebegte meghatottan, könnyes szemmel a nagymama. Egy darabig elérzékenyülve állt ott előttük, majd elővett egy vízzel teli vázát és beleállította, szépen elrendezgette az ajándékot. Odaállította az asztal közepére. – Így ni! – mondta. – Itt legalább állandóan láthatom! Milyen szép!– még egy ideig beszélgettek erről- arról, aztán szedelődzködni kezdtek. Elbúcsúztak egymástól. – Hamarosan újra eljövünk! – ígérték meg a kicsik. – Várni foglak benneteket! – integetett a nagymama.

 

 

 


 

Frissítve: 2023. Május



Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!