Ha kedvetek támad a meséimből dramatizálni, kreatív módon feldolgozni, megköszönöm, ha a "Gani Zsuzsanna szerzői oldala" FB címemre privátba elkülditek, hogy feltölthessem erre az oldalra.
Élőkép: Tavaszi tisztás, fa, bokor, mellette tó, üreg a tisztás szélén
Tisztás lehet pl. egy nagy zöld szőnyeg, háttér világoskék lepedő
Tisztás hátterében álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a tisztás.
Játék: Játsszák el a leírtakat, most nincs mesélő. A nézőkkel szembe, illetve féloldalasan játsszanak. Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Egyszer csak a közeli tó tükrén megcsillant a napsugár. Kacarászva fürdőztette benne mosolygós arcát.
Ének pl: Süss, fel nap!
Nyomán kipattantak a rügyek a fán, bimbót bontott a barka, az illatos ibolya.
Madárkák mondják a lepkéknek:
Szállj le pille, kicsi lepke,
gyönyörűszép virágra,
tarka-barka szirmára,
jobbról-balról hadd nézzelek!
Szállj le pille, kicsi lepke,
tündérporos szárnyadon,
vidd el az én bánatom,
iciri-piciri lepke.
Szállj le pille, kicsi lepke,
szelíd szellő elringat,
lágy napsugár cirógat,
aludj hát, tente-tente.
Róka mondja az ibolyának:
Kedves, szerény kék ibolya,
köszöntött a kikelet.
Édes- mézes illatoddal
szórtad be a ligetet.
/pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Pazar aroma kavargott a légben. /beleszippantgatnak/ Keringőztek a tarka- barka pillangók és madárszerenád szólt a közeli fákról. A két kis róka is a bokor aljában ülve kíváncsiskodott.
- Ó, milyen finom illatokat érzek! - nyalta a száját Rezső.
– Milyen finoman cirógat a bársonyos nap! - sóhajtotta Reni.
Játék: Aztán játszani, birkózni kezdtek kotorékuk közelében. Nagyon élvezték a játékot. Arra ment Sün Samu, de észre se vették őt annyira belemerültek a birkózásba. Samu ijedten gömbölyödött össze tüskés labdává, amibe mindketten sikeresen bele is bukfenceztek. Játék:
Rókák: - Aúúúúú! Aúúúú! - üvöltöttek a fájdalomtól. A két róka kölyök feltápászkodott a földről és nagy nehezen kiszedegették bundáikból a sok tüskét, még Samu is segített.
Samu: – Ne haragudjatok, de én is megijedtem, nem volt szándékos!
Rókák: - Semmi baj, mi is hibásak vagyunk, mert nem figyeltünk mondták a kis rókák. Sün Samu már sietett is tovább.
Rezső : Menjünk vadászni a tóhoz!
Reni: Menjünk! Szeretem a halacskákat. Mindegyik a fogam alá való!
Rezső: Akárcsak nekem! (nyalják a szájukat) úgy döntöttek, hogy vadászni indulnak, a közeli tóhoz. Színes halacskák fickándoztak benne önfeledten. A tavi rózsa levelén békák adtak szerenádot: brekeke- brekeke A nádashoz közel récék úszkáltak, lábaikkal szelték a kellemesen langyos vizet. Néha alábuktak és élvezték ahogy felettük összecsapott a víz.
– Én pedig a békát. - suttogta Rezső. Óvatosan, lopakodva, lassan közelítették meg a zsákmányt- de, ó, jaj! - a szélirányra nem figyeltek és az ugrás közepette észrevették őket és a béka elugrott, a halacska elúszott, ők pedig belepottyantak a vízbe, a víz összecsapódott fejük fölött, nem győztek levegőért kapkodni.
Béka:
Brekeke-brekeke
Nem eszel meg ravasz róka,
béka vagyok, nem a sonka!
Menj el, vadássz inkább másra,
ne húzz engem fel a nyársra!
Brekeke-brekeke.
Vagy az élő halacska szólal meg, vagy csak egy gyermek hangja:
Uszonyom és kopoltyúm van
ezüst sikamlós pikkelyem.
Húsom finom és ízletes,
vízben fogócskázom veled.
Ám, de engem meg nem esztek!
– Kiabálta mérgesen a halacska.(ha élő csap egyet a farkuszonyával)
Aztán valahogy sikerült kievickélniük a partra csurom vizesen. Bundájukról lerázták a vizet, közben prüszköltek, tüsszögtek az orrukba, szájukba került cseppektől, aztán bánatosan leültek a partközelben megbúvó bokor alá. Egyszer csak egymásra néztek és jót nevettek kalandjukon. Most már erősen korgott a gyomruk, amikor egy csapat liba totyogott feléjük, élén a gúnárral. Már nyalták a szájukat, mely eközben széles mosolyra húzódott, amikor a gúnár észrevette őket, és haragos sziszegéssel száguldott feléjük.
Gá-gá-gá!
Hosszú nyakú gúnár vagyok: Márton,
csimpi- csámpi lábbal tityegek- totyogok.
Tollam fehér, a húsom, májam finom,
ha bosszús leszek sziszegek és gágogok.
Gá- gá- gá!
A két kis kölyök nyakába szedte a lábát és úgy futott, loholt, hogy hátra se nézett, egészen a vackukig rohantak.
– Hát ez borzasztó! - pityeredett el Reni.
– Azt hiszem nem lesz ma finom falat! - mondta könnyes szemmel Rezső, amikor megpillantott két üregi nyulat szundikálni. Egymásra néztek és már tudták mi is a teendő. De a nyuszi se volt rest, hosszú fülei jelezték a veszélyt és a közeli vackába menekült.
Reni úgy sietett utána, hogy nem sikerült időben lefékeznie és a feje beszorult az üregbe. Rezső csak nagy nehezen bírta kihúzni. Ekkor megláttak egy csapat verebet és uzsgyi, utána lódultak és már- már az utolsó pillanatban, de sikerült megfogniuk egyet- egyet. /FOGÓCSKA/
- De jó! Végre sikerült! / Reni /
- Hurrá! Végre jól fogunk lakni! /Rezső/
- Mindketten: De jó! De jó! Boldogan fogyasztották el, majd megnyalták a szájuk szélén és örömittasan mentek a kotorékukba aludni. Édeset álmodtak ezen az éjszakán.
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg a 2 róka szerepel, addig a többiek is a tisztáson mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
Létszám függvényében az eddigieken kívül: Sün Sivi, Fácán Kakas, és felesége, a tojó Fácán Tyúk, Vakond Vica, Teknős Tilda, Gyík Gyuri, Sikló Simi, Egérke Elemér, Hörcsög Heni.
A mező lehet egy nagy zöld, esetleg virágos szőnyeg, a háttér világoskék lepedő.
Rét hátterében álló életkép van. Ahogy mesél a Mesélő, úgy kel életre a rét is.
Mesélő 1:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Tündérország valahol egy virágos réten. Aprócska kis állatok lakták boldogan, gondtalan. Hangyák serényen gyűjtögették az elemózsiát. Tücskök ciripeltek, húzták a talpalávalót, míg a pillangók és katicabogarak firegtek-forogtak tüllszoknyájukban az üde zöld aljfű, pázsitfű felett. A csöppnyi dalosmadarak önfeledten fütyörésztek hozzá. Tánc /Ének Csigabiga a házának az ajtaját zárta a perzselő napsütés elől, mert neki ez már soknak tűnt. Hiszen nyár volt. Ráadásul mostanában forró, tikkasztó volt minden nappal. Az éjszaka se volt sokkal hűvösebb.
Mesélő 2. Szél se fújt, de még szellő se. Nem mozdult a levegő. Eső nem esett, még egy csepp se napok, hetek óta. A nap ragyogott, szinte izzott az égen, és a természet összes szépsége a szemük előtt tárulkozott. Egy kék színű mezei zsálya szirmára szállt nektárt gyűjteni, a pindurka Mézi méhecske halk zümmögéssel. Parányi kosárkáját töltögette. Serényen dolgozott.
Mézi: - Tudjátok, abból készítem majd a kaptárban a mézet! Te is szereted? Nem felelt a zsálya.
Anyukája a szeme sarkából figyelte Mézit. Aztán egyszer csak meggondolta magát és segíteni próbált a pindurka méhecskének.
- Édesanya, mit Csinálsz? Látod, hogy jól végzem a munkám. Mégis kellemetlen helyzetbe hozol a többiek előtt!
Mézi anyukája:
- Bocsánat! Igazad van, ne haragudj! Látom, hogy egyedül is jól csinálod! Ügyes vagy! – azzal tovarepült. A hófehér szirmú kamilla finom illatával messziről csábította ide a társait.
Légy:
– Hát te ki vagy? – Kíváncsiskodott egy aprócska legyecske.
Mezei zsurló:
– A mezei zsurló vagyok.
Légy:
– Rólad már hallottam. Te is, mint a gomba spórákkal szaporodsz.
Mezei zsurló:
– Igen.
Légy:
– Milyen aranyos az az icipici toboz a száradon!
Mezei zsurló:
– Köszönöm szépen dicsérő szavaid! – De a légy akkorra már tovább repült.
Mesélő 3: Gyógyhatásai miatt a mezei zsályát, a kamillát és a mezei zsurlót az emberek is gyűjtögetik. Ekkor a réten megcsillantotta ezüstszínű, hosszú, selymes haját a tengernyi árvalányhaj. Csillogott-villogott tőlük a mező.
Nyuszi:
– De szép! – ámult el Niki nyuszi, aki épp akkor ért oda barátjával, a kis pocokkal.
Mesélő 3: Niki mindig is szerette a nyarat, amikor a rétek zöldelltek, és a virágok ezernyi, tiri-tarka színben pompáztak. Ekkor meglátták a kicsi ürgét, aki éppen a fűben pihent.
Nyuszi, pocok:
- Szervusz, kicsi ürge! – köszöntötték.
Ürge
- Szervusztok! – felelte, ám szinte abban a pillanatban éles, füttyögő hangokkal jelt adott.
Mesélő 3: Egy egerészölyv célozta meg őket a magasból. Ijedtükben egy szempillantás alatt mindhárman szerte-szétugrottak. Az ölyv pedig mérgesen vijjogva tovarepült.
Nyuszi:
– Köszönöm, hogy jeleztél! – már biztosan széttépett volna az az éles karmú ragadozómadár! – reszketett Niki nyuszi.
Pocok:
– Köszönöm, hogy jeleztél! – engem is már biztosan széttépett volna az a kampós, éles csőrű ragadozómadár! – mondta rettegve a kis pocok. - Még a szőr is felállt a hátamon!
Ürge:
- Nagyon szívesen tettem. Ha ti láttátok volna meg előbb, tudom, hogy ti is jeleztetek volna nekem.
Niki nyuszi
- Igen, ez így van! Ha mi láttuk volna meg előbb, mindenképpen jeleztünk volna. Hogy milyen szerencsések voltunk! – megúsztuk a kalandot - mondta Niki nyuszi a többieknek.
Ürge:
- Igen. Most nincs más dolgunk, csak élvezni a nyarat és futkározni a réten - felelte a kicsi ürge.
Pocok:
- Igen, nagyon szeretem a nyarat! – válaszolta a kis pocok. - Ti is érzitek a nap melegét a hátatokon? Milyen jól esik a meleg fű illata! Nem tudok betelni vele!
- Mi is nagyon szeretjük! - vágták rá szinte egyszerre a barátai. Közben megérkezett Sün Sivi, Fácán Kakas, és felesége, a tojó Fácán Tyúk, Vakond Vica, Teknős Tilda, Gyík Gyuri, Sikló Simi, Egérke Elemér, Hörcsög Heni és még sorolhatnám /létszám függvényében/, akik mind-mind ott éltek Tündérországban a réten.
Egyszerre az újonnan érkezők:
- Szervusztok! – Pikniket tartotok?
Többiek:
- Szervusztok! Igen. Csatlakoztok hozzánk?
- Hát persze! Örömmel! – felelték mosolyogva, lelkesen. Tündérországban minden állatnak megvolt a maga szerepe, elgondolása, terve a mindennapokhoz. Most épp egymás között osztották el a feladatokat. A kis emlősök: úgy, mint Niki nyuszi, a kis pocok, a kicsi ürge rőzsét gyűjtögettek, a többiek a tűzrakó helyet építették, alakították a sütögetéshez. Az ízeltlábú rovarok, úgy, mint a bogarak, lepkék, a hártyás szárnyú méhecskék, darazsak és a hangyák a friss vizet hozták. A kétszárnyú rovarok: a legyek, a szúnyogok segítettek nekik. Az egyenesszárnyúak: a sáskák, a szöcskék és a tücskök az énekes madarakkal együtt a zenéről gondoskodtak. /az aláhúzottakat csinálják, de itt nincs mesélő/
Körjátékok/ Dalok
Mesélő 4: Ahogy izgatottan készülődtek a piknikhez, mindenki pikk-pakk tette a dolgát, eközben lenyűgözve nézték, ahogy a nap sugarai bevilágították a zsongó mezőt. A virágok csillogó színekben tündököltek, a közeli patak halkan csobogott, és a madarak dallama pedig betöltötte az eget. A többiek boldogan énekelték a kedves kismadarakkal együtt a nyár dalát, amely a boldogságról, a békességről és a szeretetről szólt. Örömük eljutott az összes többi állathoz is, a környező rétről és csatlakoztak hozzájuk. Ez a nyár ünneppé vált. Minden állat nyugalomban élte mindennapjait. A nyár végén, amikor az első őszi szellő fújni kezdett, hálásan köszönték meg a nyár ajándékait.
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg a Mesélő 4 szerepel, addig a többiek a mezőn mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
Szereplők: Süni Samu és a családja, tüzet gyújtó ember, telefon, állatmentő. Kiegészítő: fák, bokrok, kartonból tűz, felhők, varjak, szarkák, verebek, fekete rigók, erdő állatai létszámnak megfelelően.
12 Fő -
Háttér lehet pl. egy nagy avar színű szőnyeg, háttér világoskék lepedő
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a természet.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
Élőkép: Őszi erdő, vagy őszi mező
Süni Samu és családja aludni készült. Találtak is egy hatalmas, száraz falevelekből és gallyakból összerakott kupacot. Nagy örömmel vackolták be magukat a biztonságosnak hitt levélhalmok közé. Mély álomba szenderültek.
Nagyokat ásítanak /eltátják a szájukat, a kezükkel eltakarják, hanggal is ásítanak. Többször, lehet egyszerre, lehet egymás után, ahogy sikerül, féloldalt és szembe is a nézőkkel/, közben keresgélik a vackukat.
- Hű, de álmos vagyok! – mondja Sün Samu. /közben keresgél pantomimika, testbeszéd; némajáték./
- Én is! Én is! – mondják sorra a testvérei. /közben keresgél pantomimika, testbeszéd; némajáték./
- Vajon hova tudnánk magunkat elvackolni télire? – mondja az apukájuk /közben keresgél pantomimika, testbeszéd; némajáték./ - keresgélhetnek csigavonalban, kígyóvonalban, illetve kapun átbújóban is/
Közben énekelhetnek a sünik / összes szereplő egy őszi dalt pl. De jó, a dió EZO: 225/ Hosszú az erdő: EZO: 204 /Ősszel a tál…. 1 versszak EZO: 318
- Nézzétek! Mekkora kupac! Ez pont jó lesz nekünk! /festett színes őszi levelekből, + 1-1 nagy /amivel betakaróznak összegömbölyödve egymáshoz közel. / Anyuka cirógatja Sün Samut: énekli pl. Tente süni tente EZO: 74 pantomimika, testbeszéd; némajáték./ Fejük ne legyen látható.
- Odamegy egy kalapos ember kicsit gereblyézik, összébb húzza a levélkupacot /közben pantomimika, testbeszéd; némajáték./ Majd takarásból előveszi a tüzet és a sünök elé rakja/
Már édesen aludták a jó melegben álmukat, amikor Süni Samu furcsa szagra ébredt. Ijedten látta, hogy ég a biztonságot nyújtó lakásuk. /pantomimika, testbeszéd; némajáték/
- Édesanya, édesapa, testvéreim! /rángatja, keltegeti is őket/. Gyorsan keljetek fel, tűz van! Gyorsan felébresztette szüleit és a testvéreit. Amennyire csak tudtak, sebesen futottak icike- picike lábaikon. Sikerült is mindenkinek még az utolsó percben kimenekülnie, mielőtt ízzé- porrá égett volna a hajlékuk. /pantomimika, testbeszéd; némajáték, takarásban elteszi a tüzet/ ám Süni Samunak a jobb lába csúnyán megégett. / pantomimika, testbeszéd, majd/
- Jaj, jaj, megégett a lábam!
- Jaj, jaj de fáj! / sántikál, fél lábon ugrál, pantomimika, testbeszéd/
Észrevette ám a bácsi, hogy milyen nagy bajt okozott, azzal, hogy égetni kezdte az avart. /pantomimika, testbeszéd /
– Mit tegyek? – Mit tegyek?- töprengett rémülten. Felhívta hát az állatkórházat.
- Jó napot kívánok! Felgyújtottam az avart, meggondolatlan, óvatlan voltam. Már aludt benne a sün család és én nem vettem észre. Sajnos meggyújtottam. A legkisebb süni lába megégett. - Hamarosan ki is ért az állatmentő.
- Állatmentők: - Jó napot kívánok! Mondja el, hogy mi történt.
- Jó napot kívánok! Felgyújtottam az avart, meggondolatlan, óvatlan voltam. Már aludt benne a sün család és én nem vettem észre. Sajnos meggyújtottam. A legkisebb süni lába megégett.
Megvizsgálták Süni Samu lábát és jól bekötözték. Adtak neki egy injekciót is fájdalmai enyhítésére. Aztán átköltöztették a süni családot egy biztonságos helyre. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
- Köszönöm szépen a segítséget!
- Szívesen! Máskor legyen óvatosabb, figyelmesebb!
- Ígérem, hogy így lesz!
- Viszontlátásra!
Viszontlátásra! - Bevackolták magukat a most már tényleg biztonságos levélhalmok közé. Mély álomba szenderültek. SZERVEZÉS: eléjük a földre fehér szőnyeget terít pl. a két óvónő. Édesen aludták a jó melegben téli álmukat. / magasabb létszám esetén: téli álmot nem alvó erdei állatok „élhetik” téli életüket a „havon”./pantomimika, testbeszéd, némajáték, estleg ének: Kicsi őz EZO: 288 / Tavasszal /lekerült a „hó”/ felébredtek. Levették a kötést Süni Samu lábáról. A seb ugyan begyógyult, de attól kezdve sánta maradt. Mindig bicegett a jobb lábára. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Mese legvégén: Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg a süni szerepel, addig a többiek is a tisztáson mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
Bővítés: több veréb, rigó, lehet madárijesztő, felhők,
Háttér lehet pl. egy nagy avar színű szőnyeg, háttér világoskék lepedő, őszi fák, bokrok
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a mese.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
MESÉLŐ 1. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tökházikó. Benne lakott négy kis tökmag. Testvérek voltak. Az első, a leveleket gereblyézte össze, mert az ősz szőnyeget terített a földre. A második, nagy kupacba hordta az összesöpört leveleket. A harmadik színek szerint válogatott ki néhányat. Kiválogatta az aranysárgát, a narancsost, a vöröset és a rozsdabarnát. A negyedik, a legkisebb segített neki. Ezután bezsákolták, még mielőtt megérkezett volna a szél és a táncát ropta volna. Miután elkészültek, leültek a lócára és gyönyörködtek a meseszép színekben, az őszi virágokban. Éneklik: Grillus: Ősz szele zümmög EZO: 319.
MESÉLŐ 2. Egy pillanatra lehunyták a szemüket, hallgatták, hogy a kisveréb új fészket szőtt, a feketerigó meg épp javította, a szél zúgott a fák közt és a levelek susogtak. /A háttérszereplők utánozzák a szél hangját/
LEGNAGYOBB TÖKMAG: - Holnap Mindenszentek napja lesz- mondta a legnagyobb.
TÖKMAGOK: /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ A négy kis tökmag kihúzta a földből a nagyra nőtt tököt és felcipelték házuk tornácára.
LEGNAGYOBB TÖKMAG: - Ez volt az utolsó a kertben, amit idén betakaríthattunk!- sóhajtott föl a legnagyobb, az első.
KISEBB TÖKMAG: - Itt az ősz! - Felelte a sorban a második. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
MESÉLŐ 3. Elővettek egy kanalat és egy éles kést. A késsel megskalpolták a tök tetejét. Kanál segítségével kivájták a belsejét. A benne levő magokat megpirították. A tökfejnek mókás szemet, orrot és szájat kanyarintottak véső és kés segítségével. Végül vízzel higított citromlével bespriccelték kívül - belül. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
LEGKISEBB: - De vicces lett! – kacagott fel a legkisebb.
/pantomimika, testbeszéd, némajáték/
MESÉLŐ 4: Beletettek a közepébe egy mécsest és a veranda ablaka alá tették pont ŐSZANYÓ ölébe, amit épp a múltkor készítettek. Létrehoztak még egy szép őszi virág kompozíciót is, azt is elhelyezték mellette. Nagyon szép lett.
3.TÖKMAG: - Így ni! Itt jó hűvös van. Egy ideig még csodálták, amit készítettek, majd mindenki ment a dolgára.
MESÉLŐ 4: Harmadnap reggel korán keltek. A legkisebb tökmag valamit erősen keresgélt a kertben. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Testvérei megkérdezték tőle:
3 TÖKMAG: - Mit keresel olyan nagyon?
LEGKISEBB TÖKMAG: - Nem találom a tökvirágom, amit nyáron cserépbe ültettem. Szerettem volna Őszanyó mellé tenni. Nem tudjátok, hogy hol lehet?
3 TÖKMAG: - Nem láttuk, de szívesen segítünk megkeresni. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Így is tettek. Keresték, kutatták mindenhol. Először a tökházban. Benéztek az asztal alá, szekrény fölé. Bekukkantottak a kamrába, nézték a stelázsi mögött és előtt. De nem találták. Azán kimentek a kertbe. Keresték a diófa tetején és az alján, a mogyoró bokortól jobbra és balra. De a tökvirág szőrén-, szálán eltűnt. Nagyon szomorú volt a
LEGKISEBB TÖKMAG: Már- már a könnye is elcsöppent. Egyszer csak örömmel felkiáltott:
- Nézzétek, ott van, megtaláltam! Mindenki arra nézett, amerre a kicsi mutatott. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Valóban ott volt, Őszanyó ölében.
4 TÖKMAG: - Vajon hogy került ide? Töprengtek egy darabig, de sehogy se tudtak rájönni. – LEGKISEBB TÖKMAG: -Eszembe jutott. Amikor a virágkompozíciót a helyére tettük, még beszaladtam a virágomért. Utána tettem oda- mondta a legkisebb.
LEGNAGYOBB TÖKMAG: - Az a fő, hogy megtaláltad. – Simogatta meg a kicsi buksiját, a legnagyobb.
MESÉLŐ 5: /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Telt-múlt az idő és újra beesteledett. Meggyújtották a mécsest a faragott tök belsejében és egy jó ideig ott álltak előtte. Nagyszüleikre emlékeztek. Az égből lehullott három alma: egyik azé, aki mesélte, másik azé, aki meghallgatta, harmadik pedig azé, aki befogadta.
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg a két tökmag szerepel, addig a többiek is a tisztáson mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
Háttér lehet pl. egy nagy szürke szőnyeg, háttér világoskék lepedő
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a mese.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
MESÉLŐ 1. Volt egyszer egy szegény ember, akinek hét iciri- piciri gyermeke volt. / GYEREKEK KÖRBEN ÜLNEK, LABDÁT GURIGÁZNAK/ Énekelnek: Szegény legény vagyok én…/ Egyszer csak elfogyott az ennivalójuk. A szegény asszony a kamrában csak egy maroknyi lisztet, egy csöppnyi zsírt és sót talált. Megsütötte pogácsának. Tíz pogácsa lett belőle. Mindenkinek jutott egy, még Buksi kutyának is. A szegény ember azzal az egy pogácsával útnak indult. Ment, mendegélt, hegyen- völgyön keresztül, amíg elért egy tóhoz. A tóban egy liba úszkált kicsinyeivel. ÉNEKLIK A LIBÁK: https://www.youtube.com/watch?v=RPAc-vIY6b0
SZEGÉNY EMBER, MÁRTON: - De jó lenne megfogni! Milyen finom a húsa!- motyogta magában, nagy búsan. - Egyszer csak odaúszott hozzá a liba.
LIBA: - Adjon, isten! - Miért búslakodsz te szegény ember?
SZEGÉNY EMBER: - Adjon, isten neked is! - Elfogyott az ennivalónk. Otthon kilenc éhes száj vár. Nekem is csak ez az egy pogácsám maradt.
LIBA: - Kössünk alkut! Odaadom egyik csibémet, cserébe a te pogácsádért. Nagyon megkívántam.
SZEGÉNY EMBER: - De mit csináljak a csibéddel? Kicsi még, nem lehet megenni.
LIBA: - Bízz bennem! Hidd el, nem jársz rosszul!
SZEGÉNY EMBER: - Rendben! Itt van a pogácsa.
LIBA: - Tessék, itt van az egyik csibém.
SZEGÉNY EMBER: Köszönöm szépen!
LIBA: Nagyon szívesen!
SZEGÉNY EMBER: /Beletette a tarisznyába és elindult hazafelé./ - Mit kezdjek most veled?- tette fel a kérdést.
KISLIBA: - Gá-gá- gá
SZEGÉNY EMBER: - Mit fogunk majd enni?
KISLIBA: - Gá-gá- gá
SZEGÉNY EMBER: - Hogyan lesz ezután?
KISLIBA: - Gá-gá- gá.
/pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Egyszer csak hazaértek. A szegény ember elmesélte, hogy történt, s mint történt, azzal letette a kertbe a kislibát:
KISLIBA: - Gá-gá- gá
MESÉLŐ 2: A hét iciri- piciri gyermekének nagyon tetszett a kisliba. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ Vigyázták is nagyon. A kisliba meg legelt és legelt. Este lett, mindenki lefeküdt. A kislibát is beterelték az ólba. Aztán lefeküdtek. Így ment ez hétről- hétre, hónapról- hónapra, amíg meg nem nőtt a liba. Ők meg ették azt, amit találtak. Egyik reggel, valami fényesség szűrődött ki az ólból. Hát lássatok csodát, egy tojást tojt a liba. De nem ám akármilyet, hanem egy aranytojást! A gyerekek bevitték a házba. Nagyon megörült az egész család. A tojást betették egy ládafiába. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
MESÉLŐ 3: Ezen túl minden nap így történt. Eltelt huszonegy nap. Az ember elvitte a tojásokat, hogy eladja. Nagy csődület támadt a tojás körül.
SZEGÉNY EMBER:
Eladó az aranytojás,
zsák arany az ára,
aki veszi, nem jár rosszul,
váljék a javára!
MESÉLŐ 3: Egy gazdag ember utat tört magának. Huszonegy zsák aranyért meg is vette a tojásokat.
GAZDAG EMBER: Adjon Isten! Megvenném az aranytojást! Itt az egy zsák arany!
SZEGÉNY EMBER: Adjon Isten! Rendben! Itt a kezem, nem disznóláb!
MESÉLŐ 3: Nagy boldogan ment haza az ember a sok pénzzel. Örült az asszony is, meg a gyerekek.
ASSZONY: - Nem fogunk többet éhezni!
MESÉLŐ 3: Egyszer csak kopogtak az ajtón. Kíváncsian nyitotta ki az asszony, mert ezidáig egy teremtett lélek se kereste őket. A gazdag ember állt ott. Beengedték. Az meg egyből rátért a lényegre.
GAZDAG EMBER: - Adjon Isten! Honnan vannak az aranytojások?
SZEGÉNY EMBER: - Adjon Isten!
MESÉLŐ 3: A szegény ember elmondott mindent töviről- hegyire. Az ember miután mindent megtudott, elköszönt és elment. Beöltözött szegényembernek, a felesége feltarisznyálta és útnak indult. Ment, mendegélt, hegyen- völgyön keresztül, amíg elért egy tóhoz. A tóban egy liba úszkált kicsinyeivel. https://www.youtube.com/watch?v=gJTxbkoqXcw /halkan, pár mp- ig/ - Egyszer csak odaúszott hozzá a liba.
LIBA: - Adjon, isten! - Mit keresel itt, te gazdag ember?
GAZDAG EMBER: - Adjon, isten neked is! - Honnan tudod, hogy gazdag vagyok?
LIBA: - Látszik rajtad! Tiszta vagy, frissen vágottak a körmeid, és a hajad.
GAZDAG EMBER: - Szeretném elkérni az egyik kislibádat.
LIBA: - De miért?
GAZDAG EMBER: - Hogy nekem is legyen sok- sok aranytojásom.
LIBA: - Már így is gazdag vagy. Miért szeretnél még többet?
GAZDAG EMBER: - Hogy én legyek a földön a leggazdagabb, legyen hatalmas birtokom, temérdek szolgám.
LIBA: - Hát ez nem elég indok. Viszont azért adok egy jótanácsot. Menj haza és elégedj meg azzal, amid van. Sőt abból, amid van, adj a szegényeknek, meglásd, adni jó és légy becsületes. Hidd el, így te is gyarapodni fogsz.
MESÉLŐ 4: A gazdag ember üres kézzel hazament és elmondott otthon mindent töviről- hegyire. Meghányták, vetették a jótanácsot. Megfogadta a liba tanácsait. Egyszer csak azt vette észre, hogy egyre inkább gyarapodott. Az egykori szegény ember kitatarozta a házát, befoltozta a lyukas tetőt. Vett csirkét, kakast, libát, kacsát, malacot. Sikerült munkát találnia a gazdag családnál, az asszonynak is. A gyerekek iskolába járhattak szép ruhákban. Az aranyat tojó libát pedig visszavitték az anyukájához és megköszönték a segítséget.
MÁRTON, A SZEGÉNY EMBER: - Köszönöm szépen a segítséget!
LIBA: - Jó tett helyébe jót várj!
MESÉLŐ 4: A liba visszaúszott kicsinyével a tó közepébe. A hajdani szegény ember pedig szorgos munkával kereste meg kenyerét. Így volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána!
A földön lehet pl. egy nagy avar színű szőnyeg, háttér világoskék lepedő felhőkkel, néhány őszi falevéllel.
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a természet.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
Néhány gyermek őszi /laminált, vagy élő/ falevélben hempergőzik /pl. 2 GYERMEK/, feldobálja, próbálja elkapni /2 GYERMEK/… (Ősz van. Hullanak a falevelek. Sárga, narancs, vörös, rőt, arany, bordó és rozsdás színekben játszanak. Avarként takarják be a földet. A nap is olyan gyenge.)
1-3 GYERMEK: - A Nap talán beteg? Vagy a felhő kergeti el az égről? Nem tudom. Képzeljétek, tegnap egy infi- finci kisegér szaladt el az ajtónk előtt. Vajon hova sietett? Arra gondoltam, ha esetleg megint erre jár, megkérdezem tőle. Lehet ő is fázott? Talán búvóhelyet keresett, vagy ennivalót? Mindjárt megkérdezem az anyukámat, hátha megengedi, hogy nálunk lakjon, legalább tavaszig. Elférne. Amilyen ici- pici, biztosan jut neki hely. Alhat a szobámban is, megengedem neki. Jé, megint itt szalad! /ott szaladgál a KISEGÉR/ Ó, de aranyos! Szürke a csöppnyi teste, négy icike- picike lába, hosszú vékony farka, két kerek fülecskéje és két pici szeme van. Nini! Még bajusza is van. Apukámnak is van, de neki nem ilyen. Állj meg Inci- Finci! Várj, egy kicsit! Hova szaladsz? Lehet, hogy fázol? Talán búvóhelyet keresel, vagy éhes vagy? Mindjárt megkérdezem az anyukámat, hátha megengedi, hogy nálunk lakj, legalább tavaszig. Elférnél. Amilyen ici- pici vagy, biztosan jut neked hely. Alhatsz a szobámban is, megengedem neked. Várj! Ne szaladj el! Máris megyek és megkérdezem. – Anyukám! Anyukám!
ANYUKA: – tessék, kincsem?
1-3 GYERMEK: - Itt szaladt egy ici- pici kis egér. Lehet, hogy fázott. Vagy talán búvóhelyet keresett, mert jön a tél. Arra gondoltam, ha megengeded, itt lakhatna nálunk legalább tavaszig. Elférne. Amilyen icipici, biztosan jutna neki hely. Alhat a szobámban is, megengedem neki. Van egy ici-pici dobozkám, kibélelem. Janka babám egyik párnácskáját és a takaróját is kölcsön adom neki. Ha álmos azzal be tud takaródzni. A babakádban meg is tudom fürdetni. Csak a fogát nem tudom, hogy hogyan mossam meg neki? Hmmm. Aztán minden este énekelnék neki altatót, ahogy te is szoktál nekem. Mit gondolsz, velünk lakhat?- néztem kérdőn anyukámra. Édesanyám ekkor elmosolyodott, az ölébe vett és azt mondta, miközben cirógatta az arcomat. ÉDESANYA:– Sajnos nem tehetem. Ő nem háziállat. Szabadban született. Nem zárhatjuk be a mi lakásunkba, mert nem érezné magát jól.
1-3 GYERMEK:– Tényleg?- néztem rá csodálkozva.
ÉDESANYA: – Tényleg- mondta- ő itt érzi magát jól. Itt kint a szabadban. Keres magának egy búvóhelyet, ott készít magának fészket. Ráadásul lehet, hogy családja is van. Nem lenne jó, ha elszakítanánk a családjától.
1-3 GYERMEK: – Igazad van anyuci. Én is veletek érzem jól magam és nem örülnék, nem lenne jó, ha nem lakhatnék veletek. Édesanyám ekkor elmosolyodott, és azt mondta.
ÉDESANYA: – Gyere, most készült el a finom túrós batyu. Jó meleg és friss. Egyél belőle. – Jó megyek!- feleltem. Kézen fogtam anyukámat és bementünk a házba.
1-3 GYERMEK:
Cin- cin- cin- cin..
Erdő, mező kis lakója
Nincsen neki sem szabója.
Parány teste, hosszú farka
Pici fülét égnek tartja.
Úszik, mászik, nagyot ugrik,
Cirmos elől eliramlik.
Diót, magot, kérget, férget,
Gyorsan, fürgén csemegézget.
Cin- cin- cin- cin.
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg az 1-3 GYERMEK szerepel, addig a többiek is a tisztáson mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
A földön lehet pl. egy nagy avar színű szőnyeg, háttér világoskék lepedő
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a táj.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
Brumi Maci ott kint bóklászott az erdőben a barlangja körül. Azon búslakodott, hogy nemsokára itt a tél. Nem tud majd egy jó ideig kóborolni, a hideg miatt be kell majd kuckóznia magát. / Ének: pl. Dirmeg – dörmög a medve EZO: 13 Arra jött a róka. Illendőképpen köszöntötték egymást, majd beszélgetni kezdtek. A róka, mint mindig, most is hencegett.
MEDVE- Szervusz, róka!
RÓKA- Szervusz, medve! - Mitől van ilyen rossz kedved?
MEDVE- Kicsit búsulok, mert nemsokára itt a tél. Egy jó ideig nem tudok majd kóborolni, a hideg miatt be kell majd kuckóznom magam.
RÓKA- Engem nem zavar a tél. Akkor jövök-, megyek, amikor csak akarom. Szeretem a telet. Olyankor hatalmas a hó, pihe- puha, jókat lehet benne gurulni, hóangyalkázni, és még sok- sok mindent lehet csinálni benne. Ráadásul jön a Mikulás és a Karácsony is. Szeretem az ünnepeket. Igaz ennivalót nem könnyű találni ilyenkor, de majd megoldom, elvégre okos vagyok és ravasz. Ezután faképnél hagyta Brumi Macit, aki sokáig nézett utána.
MEDVE: - Viszlát RÓKA! Én is szeretem a telet, mert gyönyörű! A csupa csipkés, zúzmarás fák, a csilingelő jégcsapok, a jégvirágos ablakok. Tényleg nagyon szép! A hideg se zavar, mert vastag bundám van. Ám én ilyenkor elálmosodok és mivel ennivalót se találok, ezért muszáj behúzódnom a barlangba. De addig még tele eszem magam mindenféle finomsággal és akkor nem fogok éhezni- gondolta. Így is tett. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
SZERVEZÉS: fehér szőnyeg terítése a földre.
ERDEI ÁLLATOK kószálnak az erdőben a fák, közt, a tisztáson
Hamarosan megérkezett Télapó a téllel /fejdísz+ szél hangját, mozgását utánozza/, Hóanyó a hóval /fejdísszel + hópihéket hullajt /formanyomóból vágott/. Éneklik: ESIK A HÓ TÉRDIG ÉR MÁR….Az erdei állatok is elrejtőztek, volt, akik álomba merültek. /Törökülés, az alvás utánzása/. Aludt az erdő. Csend volt, még a madarak se zengtek, szél se muzsikált. Egyszer csak róka koma megéhezett.
RÓKA: Úgy megéheztem, hogy még a gyomrom is korog. Ti is halljátok? - Vadászni indult. A nagy hó azonban mindent vastagon betakart és sehogy se sikerült zsákmányra bukkannia. Már nagyon korgott a gyomra.
- Jé, mekkora hó esett! Vadászok magamnak valami ennivalót. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/ RÓKA: Ez szörnyű! Sehol senki. Nem találok élelmet! Sehol egy pocok, egy kisegér, sehol a kedvencem a nyuszi, még őzgidát se látok sehol! Mi lesz így velem? Éhen fogok halni! Sehol egy madárka. Ti se láttok semmi fogam alá valót? /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Eszembe jutott, hogy van még nekem félretéve a hűtőszekrényben egy darab csirkecomb, az is megteszi, míg nem lelek valami finom falatra. De jó, hogy az eszembe jutott! Így is tett.
Azonban amikor a rókavár elé ért, rémülten vette észre, hogy a bejáratot eltorlaszolta a frissen lezúdult hókupac.
RÓKA: Hát itt mi történt? Lavina? Mi ez a sok hó az ajtóm előtt? Hogy fogok ide bejutni? Megpróbálom elkotorni. /pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Nem sikerül. Most mit tegyek? Most mit tegyek! Hohó, eszembe jutott! Eszembe jutott Brumi Maci komám. Igaz ő most alszik, de felkeltem, hátha segít nekem. /Kop, kop, kop- kopogott az ajtón/ Brumi Maci álmosan kászálódott ki jó meleg kuckójából.
-Szervusz! Mit keresel itt róka koma?
RÓKA: Szervusz! Képzed el, drága barátom. Épp vadászni indultam, mert szörnyen megéheztem. De nem találtam semmit. Arra gondoltam, hogy van még nekem félretéve a hűtőszekrényben egy darab csirkecomb, az is megteszi, míg nem lelek valami finom falatra. Ám amire hazaértem a bejáratot eltorlaszolta a frissen lezúdult hókupac. Hiába próbáltam elkotorni azt a hatalmas súlyt, a hókupacot, nem sikerült. Kérlek szépen, segíts nekem!
- Amint meghallotta mi történt, azonnal, készségesen segíteni ment róka komájához, hogy kihúzza a bajból.
MEDVE: Rendben! Menjünk! Elkotorta a nagy hógörgeteget a rókavár ajtaja elől és a róka be tudott menni a házába.
RÓKA: Köszönöm Brumi Maci a segítséged! Gyere be egy kis beszélgetésre. Ám Brumi Maci nagyon álmos volt és inkább visszakuckózott a barlangjába.
BRUMI MACI - Köszönöm, most nem, nagyon álmos vagyok, de majd tavasszal elfogadom a meghívást!- dörmögte álmosan, hatalmasakat ásítva, majd visszament aludni.
viszontlátásra!
Viszontlátásra! Róka koma pedig jóízűen elfogyasztotta a félretett csirkecombot a jó meleg odujában.
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg a róka szerepel, addig a többiek az erdőben mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
Szereplők: Medvemama, medvepapa, Dörmi, durmi, selyempapír hógolyók, mézes üveg, varjak 10 FŐ- /amíg a macik alszanak erdei állatok játszhatnak a réten, illetve madarak szállhatnak, élelmet kereshetnek…így bővülhet a szereplők száma/
Földön lehet pl. egy nagy fehér szőnyeg, háttér világoskék lepedő
Háttérben álló életkép. Ahogy halad a meseszöveg, úgy kel életre a mese.
Az egyszerűség kedvéért lehet a gyerekeken szerepüknek megfelelő színű ruha és egy esztétikus fejdísz.
Játék: Játsszák el a leírtakat. /ahol adja magát, ott végig pantomimika, testbeszéd, némajáték/
Szereplők éneklik: pl. Országúton nagy a hó EZO: 289
MESÉLŐ 1: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medve család, két kicsi medveboccsal.
(megy a pantomimika, testbeszéd, némajáték ) Tél volt, hosszú, hideg tél, de a barlang menedék volt az időjárás szeszélyeivel szemben. Nem rég születtek meg a maci testvérek, de már járni tanultak Dörmi, a kislány és Durmi, a kisfiú. Amikor megébredtek, kikukucskáltak a barlang ajtaján. Hol viharos havat görgetett a szél, hol hegyes tűfogait csikorgatta a tél.
Ének macik kivételével mindenki: Tekereg a szél: Ezo: 220
MESÉLŐ 2: Durmi épp édesen szunyókált vánkosán, mézes csuprát ölelgetve. Valami nagyon jót álmodhatott, mert kedvesen elmosolyodott , még a nyála is lecsorgott, egészen a hasáig. Amikor a pocakja hangosan kuruttyolni kezdett, felébredt. Körülnézett a barlangban és meglátta a kredencen a sorakozó mézes üvegeket. Egyet levett és jóízűen neki látott az evéshez. Miután megunta a méz lefetyelését, a hasa is tele volt már, ezért most is óvatosan kikukucskált a barlangból. Mindenütt fekete latyak volt.
DURMI: Merre jársz hóember megtalállak egyszer? Mikor lesz hótenger, meggyúrlak ezerszer!
MESÉLŐ 2:
Mondta bánatosan, majd visszacammogott az ágyába. Brummogására testvére, Dörmi is felébredt, természetesen ő is korgó gyomorral. Körülnézett a barlangban és meglátta a kredencen a sorakozó mézes üvegeket. Egyet levett és jóízűen neki látott az evéshez. Miután megunta a méz lefetyelését, a hasa is tele volt már, ezért ő is óvatosan kikukucskált a barlangból. Az égi vánkosból sűrű, hófehér hó szállt, takaróval fedte be a fázó földet. Örömmel kiáltott fel:
DÖRMI: Hull a hó, hull a hó, csillanó- villanó. Erre jár Hó anyó, ó, a hó huppanó!
Hull a hó, hull a hó, bársonyos, ropogó. Nézd a szél, suttogó, Ó, de jó! Ó, de jó!
Vidám dörmögésére felfigyelt Durmi is, kipattant az ágyból- már amennyire egy kis mackó tud pattanni és odaslattyogott testvére mellé a kijárathoz. Csiszegett- csoszogott, cimmegett- cammogott: csisz- csosz, csisz- csosz. Eltátotta száját az ámulattól: Az égből hófehér csillámporok szálltak. Egy még az orrára is hullott. Nagyot prüszkölt tőle. De akkorát, hogy táncra perdültek előtte a hópelyhek. Széttárta a mancsát, arra is hullott hópihe, de azon nyomban el is olvadt.
DURMI: Édesanya, édesapa, gyertek, nézzétek a csodát!-
MESÉLŐ 3: kiáltották dörmögve a bocsok. Erre a szülők is felkeltek, még ásítottak egyet, hangjukba beleremegett még a barlang fala is. A kölykök egy kicsit összehúzták a nyakukat egy pillanatra, aztán együtt merengett a család a hóesésen. Már vastag pihe- puha hó fedett mindent, a földet, a fákat.
SZÜLŐK: Ó, de szép! Nem is, inkább gyönyörű! Álomszép!
MESÉLŐ 4: Az egész család nekilátott. Gyúrták, gömbölyítették, görgették a havat, egy kicsit, egy nagyobbat és egy még nagyobbat. A legnagyobb volt alul, legfelül a legkisebb, az volt a feje. Durmi szaladt egy lábasért, azt tette a fejére. Dörmi a cirokseprűt és a sálját adta kölcsön a hóembernek. Dörmi addigra már itt is volt egy jókora sárgarépával és egy kis vödör szénnel. Közösen helyezték el az arcán a két szemet, az orrot és a szájat, a ruhájára pedig a gombokat. DURMI: - Kész is van!- dörmögte elégedetten
DÖRMI: - De jó! De jó! - örvendezett Dörmi.
MESÉLŐ 5: Gyúrt egy kicsi golyót és hozzávágta Durmihoz, ő meg vissza. Elkezdődött a hó csata. Csak úgy záporoztak a golyók mindenfelé. A játékba még anya és apa is bekapcsolódott. Hatalmasakat nevettek, amikor egy -egy golyó célba talált. Még hemperegtek is a hóban, gurultak, gurultak a dombról le a völgybe, aztán hó angyalkát csináltak. Boldogan, önfeledten fetrengtek a jó puha hóban. Aztán kisütött a nap, egyre erősebben. Meglátták árnyékukat és visszahúzódtak a rejtekükbe. Durmi még hallotta, ahogy a varjak felettük azt károgják:
VARJAK: Merre jársz kismackó, kullogó, cammogó? Mormogó, brummogó, kedves barlanglakó?
Merre jársz, hol lehetsz? Meleg van, bent rekedsz. Hideg van, künn lehetsz, tavaszért epekedsz!
MESÉLŐ 5: Durmi egy kicsit eltöprengett a hallottakon, majd visszahúzódott családjához a barlangba. Így v olt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána!
Akik épp szerepelnek, azok elől vannak. A mese legvégén, amíg DURMI szerepel, addig a többiek is a tisztáson mozognak, szerepüket megfelelően utánozzák. A mesedramatizálás legvégén mindenki szembe fordulva megáll, ott ahol van, csak a főszereplők állnak előre és mindenki meghajol.
